Percek óta fel-alá járkál, kezeit idegesen tördeli.
- Válaszolj,kérlek. - próbálok érzelemmentesen beszélni, hangom mégis elcsuklik. A szívem hevesen dobog, torkomban gombóc keletkezik... na meg a pillangók a gyomromban.
-Nem tudom hogy mondjam...a helyzet az,hogy fogalmam sincs miért,de amióta megláttalak...fontossá váltál számomra,beléd szerettem,és meg akarlak védeni...ezért is mentem oda.-hadarja.-Most biztos őrültnek tartasz.-teszi hozzá,s idegesen a hajába túr.
-Sokkal inkább aranyosnak...és hihetetlennek.-mosolyodom el,mire megkönnyebbülten felsóhajt.
De most komolyan. Mennyi esélyem volt arra,hogy ilyesmi történjen velem? Hogy kis túlzással szerelmet valljon? És mégis...
Közelebb lép hozzám és megsimítja az arcom.
-Ennek örülök...Nos,nézzük meg,hogy áll Jin azzal a vacsival.
Kézen fogva lépünk ki újból a folyosóra,ahol Kook és Rinie igyekeznek szintén a konyhába. A vacsora jó hangulatban telik,hangosan nevetgélve ismerkedünk meg egymással. Jobban mondva a fiúk kérdezgetnek minket magunkról,hisz mi jóval többet tudunk róluk. Készségesen válaszolunk mindenre,folyamatosan mosolyogva felelgetünk. Azt hiszem mindkettőnk nevében kijelenthetem,hogy határtalan boldogsággal tölt el,hogy tényleg a BTS tagjainak társaságában vagyunk.
Az evés befejeztével Jin nekiáll mosogatni.
-Segíthetek?-lépek oda mellé segítőkészen,de megrázza a fejét.
-Ugyan,megcsinálom én. Ízlett a kaja?-érdeklődik aranyosan.
-Igen,nagyon finom volt.-dicsérem meg mosolyogva,majd a többieket követve átmegyek a nappaliba.
Kényelmesen elhelyezkedünk a bőrkanapékon,és éjszakába nyúlóan folytatjuk a beszélgetést.
Egyszer csak azon kapjuk magunkat hogy Rinie nem válaszol,szemeit lehunyva álomba szenderült.
JungKook lágyan mosolyog,miközben az alvó lány fejét ölébe hajtja,s kisimít egy tincset a homlokából.
Mi is elég fáradtnak érezzük magunkat,így elköszönünk a nap hátralevő részére és halkan felmegyünk Tae szobájába.
-Mindjárt jövök,elmegyek lezuhanyozni.-villant féloldalas mosolyt V.
Leülök az ágyra és figyelem,ahogy becsukja maga mögött az ajtót,majd távolodó lépteit hallgatom. Van mit feldolgoznom,így az ölembe bámulva gondolataim közé merülök. Minden túlzás nélkül kijelenthetem,hogy egy szempillantás alatt egy tündérmese kellős közepén találtam magamat. Folyamatosan ott motoszkál az agyamban a kis kérdés:miért pont én?
Váratlanul ér a számra tapadó kéz. Megdermedek,aztán sikítani próbálok,ám az erős szorításban lehetetlen.
-Jobban jársz,ha csendben maradsz és azt csinálod amit mondok.-suttogja a fülembe egy hang. A felismeréstől végigfut a hideg a hátamon.
Baekhyun?!
