Bárcsak ott hagyott volna Rinie mellett. Nem akarok itt lenni. Nem akarom ezt.
BaekHyun újból felém hajol én pedig szememet lecsukva készülök fel a következő lépésére. Vágás? Nem mintha lenne rajtam sok szabad felület,amit még ne vett volna kezelésbe a késsel. Csodálkozom,de már meg sem érzem,ahogy ismét nyakamhoz emeli a pengét. Úgyis mindegy. Innen már nem nagyon kerülök ki.
-Azt hiszem eleget szenvedtél...-hallom meg közömbösnek álcázott hangját.
-Vége?-bukik ki belőlem a gyermekded kérdés,mire megrázza fejét,szemében mintha szomorúság csillanna. Csak képzelődöm...miért sajnálná amit tesz? Nem lenne semmi értelme. A sötétben úgysem láthatom pontosan.
Ekkor újra lejjebb csusszan az ágyon én pedig összeszorítom szememet. Előre tudom mi következik,és nagyon nem akarom. Próbálok úgy mozdulni,hogy kiszabadítsam magam karjai szorításából,mire erősebben markol felkaromra. Felszisszenek,de nem törődik vele és tovább erőszakoskodik. Megint azt csinálja.
-Ne..BaekHyun...Baek!-kiáltom hangosan és felzokogok.
-JungGi!-a hangot hallva kipattannak szemhéjaim,s ijedten zihálva keresem kezemmel Tae-t. Mikor hozzáérek karjához,azonnal megnyugszom kicsit. Homlokából kisöpri vizes tincsit,meztelen felsőtestéből csak a vállára dobott törölköző takar el egy kis részt.
-Bocsi,rosszat álmodtam...-sóhajtom és szemeimet megdörzsölve kikászálódom az ágyból.
-Semmi baj.-fürkészi arcomat aggódva.-Menj csak fürödni,én már végeztem.
-Rendben,köszi.-kezembe kapom a hálóingemet és egyéb szükséges dolgokat,majd megindulok a folyosó irányába,de Tae odalép hozzám.
-Hé...-karomra simítja megnyugtatóan meleg és puha tenyerét.-Álmodban..kiabáltál. Pontosabban BaekHyun nevét ismételgetted...-felsóhajtok és bólintok.
-Arról volt rémálmom,amikor...-kis szünetet tartok,de végül kibököm az igazságot.-Amikor megerőszakolt.-hangom minden igyekezetem ellenére megremeg. Reakcióját figyelem. Tekintete elködösül és elenged,hogy egy pillanat múlva a karjaiba zárhasson. Lábujjhegyre állok és arcomat vállába fúrom.-Semmi baj...összeszedem magam,és ha visszajöttem,megpróbálok beszélni róla.-ígérem halkan suttogva. Hajamba puszil és lágyan megpuszil.
-Itt várlak.-feleli halványan mosolyogva,így én is magamra erőltetem és kilépek a folyosóra.
/Rinie szemszög/
Miután egymás után lefürdünk a földszinti helységben-az emeletit elfoglalta Giya és V-visszatérünk Kook szobájába és befészkeljük magunkat a takaró alá.
-Hogy érzed magad?-kérdezi figyelmesen,miközben közelebb húzódom hozzá.
-Most jó,hála a fájdalomcsillapítónak...de főleg neked.-nézek fel mosolygós szemeibe.
-Akkor jó.-homlokon csókol észveszejtően puha ajkaival.
-Nem várom a holnapot...-sóhajtok fel és enyhén megszorítom ujjait,melyeket az enyéim köré kulcsolt.-Viszont,mivel ott úgyis ismertetnem kell mindent...előbb neked van jogod hallani róla.-sóhajtok,majd ismét felnézve aggódástól elsötétült íriszébe,belefogok mondandómba.
/Tae szemszög/
Gondolataimba merülve várom,hogy visszaérjen. Féltem. Reméltem,hogy nekem fogja először elmesélni-Rin után-az Exo villában történteket,de mégis...Talán csak még jobban felzaklatná,ha már így is rémálmai vannak miatta. Néhány perc múlva újra kinyílik a szobám ajtaja,s JungGi tér vissza halványlila hálóingjében. Így is olyan törékenynek látszik.Félek,hogy csak rosszabb lesz,ha mindent felidéz. Nyugodt léptekkel járkál míg elpakolja a cuccait,majd leül mellém az ágyon;felém fordul,és szóra nyitja száját.
~
Miközben elkezdek mindent egészen az elejétől-mikor is BaekHyun az éjszaka közepén elrabolt pontosan ebből a szobából-teljesen magam előtt látom az emlékeimet. Közben pedig pontosan tudom,hogy Rinie is így tesz a szomszédos hálóban,s neki sincs könnyebb dolga. Igyekszek akadozás nélkül és biztos hangon beszélni. Egészen odáig sikerül is,mikor kis idő elteltével elérek oda,mikor elválasztottak minket barátnőmmel. Egymásnak volt elég lelkierőnk beszélni róla a hazajövetelt követő napon,így tudom,hogy számára is most jön a neheze. Felnézek TaeHyung figyelmességet és szeretetet tükröző szemeibe,ám hangom így is megremeg. Elérek ahhoz a bizonyos éjjelhez. Talán még életemben nem esett ilyen nehezemre beszélni egy engem érintő dologról-bár ez jelen esetben normálisnak mondható. Már önmagában az is rendőrségi eset,ha ennyiről tesz az ember jelentést...de tudom,hogy neki elmondhatom. BaekHyun erőszakot alkalmazott-fizikai és szexuális értelemben egyaránt-erről pedig tudnia kell.
Az időről teljesen elfeledkezve beszélek,néha egy-egy lecsorduló könnyel arcomon,majd a végére érve felsóhajtok és befejezem az utolsó mondatomat ezzel kapcsolatban.
-Köszönöm,hogy elmondtad.-ölel magához V.-Ha mindent tudtam volna,nem úszta volna meg élve.-közli idegesen.
-Szeretlek....-mondom halkan,talán az első alkalommal neki.
-Én is téged.-nyugszik meg kicsit és kis gondolkozás után ajkaim után kap.
/Rinie szemszög/
-Az a...-szorítja ökölbe kezeit JK. Túl vagyok rajta...el tudtam neki mondani mindent,részletesen és pontosan.-Ne aggódj,a rendőrségen is végig ott leszek melletted. Ha elmondotok ott is így mindent JungGival,akkor jó időre elbúcsúzhatunk Sehuntól és a másik tagtó.-néz szemeimbe komolyan.
-Rendben.-halványan elmosolyodom. Mindenképp nyugodtabbnak érzem magamat,Kookienak hála.
-Most pedig pihenj,szükséged van alvásra.-figyelmeskedik és hátradől az ágyon,majd magához húz,én pedig kényelmesen elhelyezkedem karjaiban.
-Jóéjt...-suttogom miután lekapcsolja az éjjeliszekrényen lévő olvasólámpát.
-Neked is szépség.-suttogja fülembe,amitől kiráz a hideg. Hihetetlen,hogy egyetlen kis ehhez hasonló jelzővel boldoggá tud tenni.
2015. április 25., szombat
2015. április 18., szombat
No More Dream 11.fejezet
-Jun Woo?-ismétli meg ledöbbenve RapMonster. Tae enyhén biccent,mire a leader kifakad.-Mégis mi a fasz köze a menedzserüknek hozzánk?!
A reakciója teljesen jogos. Két nap telt el azóta,s most kerültünk abba az állapotba Rinievel,hogy valamilyen szinten beszélni tudjunk a történtekről.Így hát össszegyűltünk a nappaliban,s most értetlenül állunk az események előtt.
-Az biztos,hogy az ő és az Exo keze van a dologban.-összegzi Jin,majd újabb kérdést vet fel:-De mégis,honnan tudtak a lányokról?
-Gondolom megfigyeltek minket...-feleli bizonytalanul J-Hope.
-Rohadt jó.-túr a hajába Jimin.-Tehát...azt mondtátok,hogy infókat akartak rólunk.-néz felénk,mi pedig megerősítőleg bólintunk barátnőmmel.-Akkor most mi legyen? Ha képesek voltak ezeket megtenni Rinnel és JungGival,akkor nagyon nagy gázban vagyunk,mert nem fognak leállni.
-Fogalmam sincs...-sóhajt NamJoon gondterhelten.-Egyenlőre senki sem menjen ki a házból amíg nem találunk megoldást...Beszéltem a Főnökkel-a saját menedzserükre céloz-,azt mondta próbáljunk itthon,ha a sajtó furcsállni kezdene valamit majd ő intézi,és járt a rendőrségen is...-a fotelek felé fordul,ahol Kook és Rin,valamint Tae és én ücsörgünk.-Értetek pedig holnap el fog jönni,elvisz,s el kell mesélnetek mindent.-jelentőségteljesen a fiúkra pillant s tudom,mit is akar jelezni:fel kell készíteniük arra,hogy a "minden"-be az is beletartozik,amit Sehun és Baekhyun műveltek. Erről eddig nekik sem voltunk képesek beszélni.
Rábólintunk,így a gyűlést befejezettnek nyilvánítva felbomlik a csapat,s mindenki összezavarodva megindul a saját szobájába,a legidősebb tag pedig a konyhába megy vacsorát készíteni.
-Jól vagy?-kérdi Tae,miután bezárja maga mögött az ajtót. Hátradőlök az ágyon és felsóhajtok.
-Azt hiszem.-sütöm le tekintetem,ahogy leül;kezét nyújtja és felhúz maga mellé. Kezdem úgy érezni,hogy talán tényleg viszonozza az érzéseimet. Megérzem,ahogy puha keze az enyémre simít és felnézek szemeibe. Sötét íriszében tisztán kivehető az aggódás. Halványan elmosolyodom.-Jól vagyok.
-Nem lesz semmi baj.-feleli figyelmen kívül hagyva az előbbi mondatomat. Jó,ő könnyedén átlát rajtam.
-Tu...-folytatnám,de nem engedi,hogy normálisan válaszoljak:ajkaival kényszerít hallgatásra. Meglepődöm,de azonnal viszonzom. Lágyan becézgetni kezdi ajkaimat,közben megsimítom hátát. Épp tarkómra futtatva kezét mélyítené el a csókunkat,mikor a nyitódó ajtó félbeszakítja.
-Ejj-ejj,ha jól emlékszem,ez a második alkalom,hogy ilyesmi állapotban nyitok rátok a vacsi miatt.-vigyorodik el Suga,amint rákvörös fejemre pillant.
Az étkezést feszült,néma csendben töltjük el,de ezen senki sem csodálkozik;mindenki elvan a maga gondolataival. Tekintetem néha összeakad Riniével,s ugyanazt a leplezni próbált félelmet olvasom ki belőle. Ő is aggódik a holnap miatt. Nem tudom képes leszek e beszélni ott,ha még Tae előtt sem voltam elég erős hozzá. Csendben elmosogatom a tányérokat J-Hope segítségével,majd Tae után az emeletre megyek. Épp pólójától szabadul meg mikor a szobájába érek,így meztelen felsőtestének hatására elpirulva állok meg az ajtóban.
-Nyugi,csak zuhanyozni megyek.-ereszt meg egy halvány mosolyt és felkap egy törölközőt a vállára.
-R-rendben.-ülök le az ágy szélére zavartan. Miután összeszedi a szükséges cuccait megáll előttem.
-Ígérd meg,hogy nem tűnsz el mire visszajövök.-harapdálja ajkát idegesen,mire mosolyogva megrázom fejemet.
-Úgy lesz.-megnyugodva bólint egyet,s nagy nehezen magamra hagy. Egy darabig csak bámulok az ölembe,a gondolataim természetesen Jun Woo,az Exo,Rin,és Tae körül forognak;végül nagyot ásítva elnyújtózom az ágyon. Azóta sem tudtam rendesen aludni,így néhány másodperc alatt lehunyom egyre csak nehezedő szemhéjamat...s újból szembe találom magam azzal a rémálommal,amelytől a BaekHyunnal való "találkozásom" óta próbálok megszabadulni.
A reakciója teljesen jogos. Két nap telt el azóta,s most kerültünk abba az állapotba Rinievel,hogy valamilyen szinten beszélni tudjunk a történtekről.Így hát össszegyűltünk a nappaliban,s most értetlenül állunk az események előtt.
-Az biztos,hogy az ő és az Exo keze van a dologban.-összegzi Jin,majd újabb kérdést vet fel:-De mégis,honnan tudtak a lányokról?
-Gondolom megfigyeltek minket...-feleli bizonytalanul J-Hope.
-Rohadt jó.-túr a hajába Jimin.-Tehát...azt mondtátok,hogy infókat akartak rólunk.-néz felénk,mi pedig megerősítőleg bólintunk barátnőmmel.-Akkor most mi legyen? Ha képesek voltak ezeket megtenni Rinnel és JungGival,akkor nagyon nagy gázban vagyunk,mert nem fognak leállni.
-Fogalmam sincs...-sóhajt NamJoon gondterhelten.-Egyenlőre senki sem menjen ki a házból amíg nem találunk megoldást...Beszéltem a Főnökkel-a saját menedzserükre céloz-,azt mondta próbáljunk itthon,ha a sajtó furcsállni kezdene valamit majd ő intézi,és járt a rendőrségen is...-a fotelek felé fordul,ahol Kook és Rin,valamint Tae és én ücsörgünk.-Értetek pedig holnap el fog jönni,elvisz,s el kell mesélnetek mindent.-jelentőségteljesen a fiúkra pillant s tudom,mit is akar jelezni:fel kell készíteniük arra,hogy a "minden"-be az is beletartozik,amit Sehun és Baekhyun műveltek. Erről eddig nekik sem voltunk képesek beszélni.
Rábólintunk,így a gyűlést befejezettnek nyilvánítva felbomlik a csapat,s mindenki összezavarodva megindul a saját szobájába,a legidősebb tag pedig a konyhába megy vacsorát készíteni.
-Jól vagy?-kérdi Tae,miután bezárja maga mögött az ajtót. Hátradőlök az ágyon és felsóhajtok.
-Azt hiszem.-sütöm le tekintetem,ahogy leül;kezét nyújtja és felhúz maga mellé. Kezdem úgy érezni,hogy talán tényleg viszonozza az érzéseimet. Megérzem,ahogy puha keze az enyémre simít és felnézek szemeibe. Sötét íriszében tisztán kivehető az aggódás. Halványan elmosolyodom.-Jól vagyok.
-Nem lesz semmi baj.-feleli figyelmen kívül hagyva az előbbi mondatomat. Jó,ő könnyedén átlát rajtam.
-Tu...-folytatnám,de nem engedi,hogy normálisan válaszoljak:ajkaival kényszerít hallgatásra. Meglepődöm,de azonnal viszonzom. Lágyan becézgetni kezdi ajkaimat,közben megsimítom hátát. Épp tarkómra futtatva kezét mélyítené el a csókunkat,mikor a nyitódó ajtó félbeszakítja.
-Ejj-ejj,ha jól emlékszem,ez a második alkalom,hogy ilyesmi állapotban nyitok rátok a vacsi miatt.-vigyorodik el Suga,amint rákvörös fejemre pillant.
Az étkezést feszült,néma csendben töltjük el,de ezen senki sem csodálkozik;mindenki elvan a maga gondolataival. Tekintetem néha összeakad Riniével,s ugyanazt a leplezni próbált félelmet olvasom ki belőle. Ő is aggódik a holnap miatt. Nem tudom képes leszek e beszélni ott,ha még Tae előtt sem voltam elég erős hozzá. Csendben elmosogatom a tányérokat J-Hope segítségével,majd Tae után az emeletre megyek. Épp pólójától szabadul meg mikor a szobájába érek,így meztelen felsőtestének hatására elpirulva állok meg az ajtóban.
-Nyugi,csak zuhanyozni megyek.-ereszt meg egy halvány mosolyt és felkap egy törölközőt a vállára.
-R-rendben.-ülök le az ágy szélére zavartan. Miután összeszedi a szükséges cuccait megáll előttem.
-Ígérd meg,hogy nem tűnsz el mire visszajövök.-harapdálja ajkát idegesen,mire mosolyogva megrázom fejemet.
-Úgy lesz.-megnyugodva bólint egyet,s nagy nehezen magamra hagy. Egy darabig csak bámulok az ölembe,a gondolataim természetesen Jun Woo,az Exo,Rin,és Tae körül forognak;végül nagyot ásítva elnyújtózom az ágyon. Azóta sem tudtam rendesen aludni,így néhány másodperc alatt lehunyom egyre csak nehezedő szemhéjamat...s újból szembe találom magam azzal a rémálommal,amelytől a BaekHyunnal való "találkozásom" óta próbálok megszabadulni.
2015. április 11., szombat
No More Dream 10.fejezet
/Tae szemszög/
Hangtalanul lopakodom a sötét folyosón,kezemben a késsel egészen úgy érzem magam,mint valami mindenre elszánt betörő. Jó néhány lépést eltávolodom Kookéktól,mikor megpillantok két újabb,a folyosóról nyíló ajtót. JungGinak ezek közül valamelyikben kell lennie. De vajon me...
Gondolataimat félbeszakítja a jobb oldali helységből kiszűrődő ingerült vita.
-De mindig én csinálom,Tao,most te jössz!
-Cseszd meg Luhan,ez nem az óvoda! Hivd fel Jun Woo-t és jelentsd,hogy egyenlőre nem sikerült belőlük kiszedni semmit.
-Akkor megint engem fog lehordani...
-Bocs haver,de ez a te feladatod.-a hang tulajdonosa-mint kiderült,Tao-,elhalkul és felsóhajt.
Többet nem hallok,de ez is éppen elég ahhoz,hogy tudjam,hova kell mennem. A bal oldali ajtó felé fordulok és teszek előre egy lépést,mikor valaki elkap hátulról,és egy kéz szorul a nyakam köré.
~
Újra magamhoz térek és felemelem a fejemet. Mennyi idő telhetett el? Órát nem látok,viszont a rajtam lévő hálóingre és az ágyneműre mindenhol rászáradt már a vér.
-TaeHyung...-suttogom a szoba sötétjébe és az ajtót kezdem kémlelni reménykedve,hogy már nem kell sokáig itt maradnom.
~
/Tae szemszög/
Gondolkodás nélkül emelem könyökömet és megcélzom támadóm hasát. Felnyög,ezt kihasználva pedig kiszabadítom magam a szorításából és felé fordulok.
-BaekHyun..-komorodom el. Miért pont azzal a taggal kell szembetalálnom magamat,akivel nagyon is jó barátságban vagyok?
-Parancsot teljesítek,V.-feleli érzelemmentesnek álcázott hangon,de többet nem szól. Megindul felém,ekkor pillantom meg,hogy nála is van kés. Ennyit a fölényemről. A következő pillanatban egymásnak rontunk,ekkor tudatosul bennem,hogy ezt minden bizonnyal a másik szobában tartózkodók is meghallották.
Jól gondoltam,nem telik bele egy másodperc sem és kivágódik az ajtó;megjelenik Luhan,oldalán Taoval. Szerencsémre ez egy pillanatra elvonja Baek figyelmét,így sikerül mélyebb sebet ejtenem rajta,amit nem késlekedik viszonozni. Mellkasomon ér a vágás. Odakapok,ezalatt ő mögém surran és megismétli a mozdulatot. Francba. A földre csuklom,ezután pedig már hárman rontanak rám. Ütnek,de főképp rúgnak ahol csak érnek,azonban eredeti ellenfelem valami oknál fogva nem használja a szúrófegyverét. Talán tényleg nincs más választása...azt mondta parancs. Eszméletemet nem vesztem el,küzdök hogy kivihessem innen Giyát,de három az egy arányban sehogy sem tudok föléjük kerekedni.
Mikor ismét a padlón találom magam felkészülök a tudatra,hogy nem sikerült. Remélem,Kook ki tudta vinni Rint. Sajnálom,JungGi...
Újra kinyitom a szememet,mert az ütések hangjait hallom,csak nem érzem a saját testemen.
-Elég ramatyul nézel ki.-vigyorog rám Suga,miközben felsegít. Gyorsan körbepillantok. Luhan és Tao a földön fekszik,de BaekHyunt nem látom.-Felszívódott.-von vállat megmentőm.
-Kösz hyung.-nyögök meglepetten. Tehát mégsincs vége,elvihetem őt...
-Nincs mit.-vereget vállon barátságosan.-Tudod a dolgod...-fejével az ajtó felé bök,mire rábólintok.-Most megyek,megkeresem Kookékat.-mondja lazán,s el is nyeli a folyosó. Hálálkodva pillantok utána,majd benyitok a bal oldali helységbe.
~
Összerezzenek,amint kinyílik az ajtó,s belép rajta valaki,megszólalni se tudok. Kezével a falon matat. Végre megtalálja amit keres,s a villanykacsoló segítségével középerős fény borul a szobára. Ekkor pillantom meg az arcát,s örömömben sírva fakadok.
-Tae...-temetem kezembe arcomat és hatalmas megkönnyebbülést érzek.
-JungGi...-lép közelebb hitetlenül és végigpillant rajtam,amitől a szava is elakad. Tény,hogy nem festhetek valami jól,ugyanis moccanni sem bírok.
-Eljöttél.-mosolyogva pillantok rá könnyeimen keresztül.
-De úgy látszik elkéstem...-hangja halk és szomorú,ahogy karjaiba vesz és megindulunk a kijárat felé.
-Köszönöm...-hagyom figyelmen kívül válaszát.
Odakint az utcán már vár ránk a 8 személyes autó,a BTS szinte mindenhova ezzel közlekedik.
Tae óvatosan behelyez a leghátsó üléssorra s beül mellém.
-Rinie!-pillantom meg barátnőmet előttünk,aki fejét Kook vállára hajtva ült eddig,most pedig nagy nehezen hátrafordul. Egymás arcát fürkésszük. Tekintetéből ki tudom olvasni,hogy mindkettőnkkel ugyanaz történt. De most ő is itt van. És ennek nagyon örülök.
-Na végre,dongsaeng...-nyújtja hátra egyik kezét gyengén,amit erőtlenül megszorítok.
-Indulhatunk?-érkezik egy hang elölről,amit azonnal felismerek.-Mind megvagyunk.-pillant ránk Suga a visszapillantó tükörben.-A többiek a másik autóval mennek. Mondhatni szerencsésen megúsztátok,mert nem találtak mást a négy tagon kívül.
-Hál' Istennek.-sóhajt fel legjobb barátnőm,s visszahajtja fejét a mellette ülő srác kényelmes vállára. Hangjából leveszem,hogy lelki állapotunk is hasonló,vagyis eléggé megtört.
-Menjünk haza.-teszi hozzá Kook,aki szintén nyilván megszenvedte az "akciót".
Suga beindítja a motort,én pedig most kezdem felfogni a történteket,hogy min mentünk keresztül. Hátrahajtom fejemet az ülés táblájára és lehunyom a szememet. Nagyon kell erőlködnöm,hogy ne sírjam el magamat, a sebek tömkelege is fájni kezd. Hirtelen egy kéz simul hozzám és érintése nyugtatólag hat. Fáradtan elmosolyodom és ujjaimat Tae ujjaira kulcsolom,majd visszasüppedek az öntudatlanságba.
Hangtalanul lopakodom a sötét folyosón,kezemben a késsel egészen úgy érzem magam,mint valami mindenre elszánt betörő. Jó néhány lépést eltávolodom Kookéktól,mikor megpillantok két újabb,a folyosóról nyíló ajtót. JungGinak ezek közül valamelyikben kell lennie. De vajon me...
Gondolataimat félbeszakítja a jobb oldali helységből kiszűrődő ingerült vita.
-De mindig én csinálom,Tao,most te jössz!
-Cseszd meg Luhan,ez nem az óvoda! Hivd fel Jun Woo-t és jelentsd,hogy egyenlőre nem sikerült belőlük kiszedni semmit.
-Akkor megint engem fog lehordani...
-Bocs haver,de ez a te feladatod.-a hang tulajdonosa-mint kiderült,Tao-,elhalkul és felsóhajt.
Többet nem hallok,de ez is éppen elég ahhoz,hogy tudjam,hova kell mennem. A bal oldali ajtó felé fordulok és teszek előre egy lépést,mikor valaki elkap hátulról,és egy kéz szorul a nyakam köré.
~
Újra magamhoz térek és felemelem a fejemet. Mennyi idő telhetett el? Órát nem látok,viszont a rajtam lévő hálóingre és az ágyneműre mindenhol rászáradt már a vér.
-TaeHyung...-suttogom a szoba sötétjébe és az ajtót kezdem kémlelni reménykedve,hogy már nem kell sokáig itt maradnom.
~
/Tae szemszög/
Gondolkodás nélkül emelem könyökömet és megcélzom támadóm hasát. Felnyög,ezt kihasználva pedig kiszabadítom magam a szorításából és felé fordulok.
-BaekHyun..-komorodom el. Miért pont azzal a taggal kell szembetalálnom magamat,akivel nagyon is jó barátságban vagyok?
-Parancsot teljesítek,V.-feleli érzelemmentesnek álcázott hangon,de többet nem szól. Megindul felém,ekkor pillantom meg,hogy nála is van kés. Ennyit a fölényemről. A következő pillanatban egymásnak rontunk,ekkor tudatosul bennem,hogy ezt minden bizonnyal a másik szobában tartózkodók is meghallották.
Jól gondoltam,nem telik bele egy másodperc sem és kivágódik az ajtó;megjelenik Luhan,oldalán Taoval. Szerencsémre ez egy pillanatra elvonja Baek figyelmét,így sikerül mélyebb sebet ejtenem rajta,amit nem késlekedik viszonozni. Mellkasomon ér a vágás. Odakapok,ezalatt ő mögém surran és megismétli a mozdulatot. Francba. A földre csuklom,ezután pedig már hárman rontanak rám. Ütnek,de főképp rúgnak ahol csak érnek,azonban eredeti ellenfelem valami oknál fogva nem használja a szúrófegyverét. Talán tényleg nincs más választása...azt mondta parancs. Eszméletemet nem vesztem el,küzdök hogy kivihessem innen Giyát,de három az egy arányban sehogy sem tudok föléjük kerekedni.
Mikor ismét a padlón találom magam felkészülök a tudatra,hogy nem sikerült. Remélem,Kook ki tudta vinni Rint. Sajnálom,JungGi...
Újra kinyitom a szememet,mert az ütések hangjait hallom,csak nem érzem a saját testemen.
-Elég ramatyul nézel ki.-vigyorog rám Suga,miközben felsegít. Gyorsan körbepillantok. Luhan és Tao a földön fekszik,de BaekHyunt nem látom.-Felszívódott.-von vállat megmentőm.
-Kösz hyung.-nyögök meglepetten. Tehát mégsincs vége,elvihetem őt...
-Nincs mit.-vereget vállon barátságosan.-Tudod a dolgod...-fejével az ajtó felé bök,mire rábólintok.-Most megyek,megkeresem Kookékat.-mondja lazán,s el is nyeli a folyosó. Hálálkodva pillantok utána,majd benyitok a bal oldali helységbe.
~
Összerezzenek,amint kinyílik az ajtó,s belép rajta valaki,megszólalni se tudok. Kezével a falon matat. Végre megtalálja amit keres,s a villanykacsoló segítségével középerős fény borul a szobára. Ekkor pillantom meg az arcát,s örömömben sírva fakadok.
-Tae...-temetem kezembe arcomat és hatalmas megkönnyebbülést érzek.
-JungGi...-lép közelebb hitetlenül és végigpillant rajtam,amitől a szava is elakad. Tény,hogy nem festhetek valami jól,ugyanis moccanni sem bírok.
-Eljöttél.-mosolyogva pillantok rá könnyeimen keresztül.
-De úgy látszik elkéstem...-hangja halk és szomorú,ahogy karjaiba vesz és megindulunk a kijárat felé.
-Köszönöm...-hagyom figyelmen kívül válaszát.
Odakint az utcán már vár ránk a 8 személyes autó,a BTS szinte mindenhova ezzel közlekedik.
Tae óvatosan behelyez a leghátsó üléssorra s beül mellém.
-Rinie!-pillantom meg barátnőmet előttünk,aki fejét Kook vállára hajtva ült eddig,most pedig nagy nehezen hátrafordul. Egymás arcát fürkésszük. Tekintetéből ki tudom olvasni,hogy mindkettőnkkel ugyanaz történt. De most ő is itt van. És ennek nagyon örülök.
-Na végre,dongsaeng...-nyújtja hátra egyik kezét gyengén,amit erőtlenül megszorítok.
-Indulhatunk?-érkezik egy hang elölről,amit azonnal felismerek.-Mind megvagyunk.-pillant ránk Suga a visszapillantó tükörben.-A többiek a másik autóval mennek. Mondhatni szerencsésen megúsztátok,mert nem találtak mást a négy tagon kívül.
-Hál' Istennek.-sóhajt fel legjobb barátnőm,s visszahajtja fejét a mellette ülő srác kényelmes vállára. Hangjából leveszem,hogy lelki állapotunk is hasonló,vagyis eléggé megtört.
-Menjünk haza.-teszi hozzá Kook,aki szintén nyilván megszenvedte az "akciót".
Suga beindítja a motort,én pedig most kezdem felfogni a történteket,hogy min mentünk keresztül. Hátrahajtom fejemet az ülés táblájára és lehunyom a szememet. Nagyon kell erőlködnöm,hogy ne sírjam el magamat, a sebek tömkelege is fájni kezd. Hirtelen egy kéz simul hozzám és érintése nyugtatólag hat. Fáradtan elmosolyodom és ujjaimat Tae ujjaira kulcsolom,majd visszasüppedek az öntudatlanságba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)