/Tae szemszög/
Hangtalanul lopakodom a sötét folyosón,kezemben a késsel egészen úgy érzem magam,mint valami mindenre elszánt betörő. Jó néhány lépést eltávolodom Kookéktól,mikor megpillantok két újabb,a folyosóról nyíló ajtót. JungGinak ezek közül valamelyikben kell lennie. De vajon me...
Gondolataimat félbeszakítja a jobb oldali helységből kiszűrődő ingerült vita.
-De mindig én csinálom,Tao,most te jössz!
-Cseszd meg Luhan,ez nem az óvoda! Hivd fel Jun Woo-t és jelentsd,hogy egyenlőre nem sikerült belőlük kiszedni semmit.
-Akkor megint engem fog lehordani...
-Bocs haver,de ez a te feladatod.-a hang tulajdonosa-mint kiderült,Tao-,elhalkul és felsóhajt.
Többet nem hallok,de ez is éppen elég ahhoz,hogy tudjam,hova kell mennem. A bal oldali ajtó felé fordulok és teszek előre egy lépést,mikor valaki elkap hátulról,és egy kéz szorul a nyakam köré.
~
Újra magamhoz térek és felemelem a fejemet. Mennyi idő telhetett el? Órát nem látok,viszont a rajtam lévő hálóingre és az ágyneműre mindenhol rászáradt már a vér.
-TaeHyung...-suttogom a szoba sötétjébe és az ajtót kezdem kémlelni reménykedve,hogy már nem kell sokáig itt maradnom.
~
/Tae szemszög/
Gondolkodás nélkül emelem könyökömet és megcélzom támadóm hasát. Felnyög,ezt kihasználva pedig kiszabadítom magam a szorításából és felé fordulok.
-BaekHyun..-komorodom el. Miért pont azzal a taggal kell szembetalálnom magamat,akivel nagyon is jó barátságban vagyok?
-Parancsot teljesítek,V.-feleli érzelemmentesnek álcázott hangon,de többet nem szól. Megindul felém,ekkor pillantom meg,hogy nála is van kés. Ennyit a fölényemről. A következő pillanatban egymásnak rontunk,ekkor tudatosul bennem,hogy ezt minden bizonnyal a másik szobában tartózkodók is meghallották.
Jól gondoltam,nem telik bele egy másodperc sem és kivágódik az ajtó;megjelenik Luhan,oldalán Taoval. Szerencsémre ez egy pillanatra elvonja Baek figyelmét,így sikerül mélyebb sebet ejtenem rajta,amit nem késlekedik viszonozni. Mellkasomon ér a vágás. Odakapok,ezalatt ő mögém surran és megismétli a mozdulatot. Francba. A földre csuklom,ezután pedig már hárman rontanak rám. Ütnek,de főképp rúgnak ahol csak érnek,azonban eredeti ellenfelem valami oknál fogva nem használja a szúrófegyverét. Talán tényleg nincs más választása...azt mondta parancs. Eszméletemet nem vesztem el,küzdök hogy kivihessem innen Giyát,de három az egy arányban sehogy sem tudok föléjük kerekedni.
Mikor ismét a padlón találom magam felkészülök a tudatra,hogy nem sikerült. Remélem,Kook ki tudta vinni Rint. Sajnálom,JungGi...
Újra kinyitom a szememet,mert az ütések hangjait hallom,csak nem érzem a saját testemen.
-Elég ramatyul nézel ki.-vigyorog rám Suga,miközben felsegít. Gyorsan körbepillantok. Luhan és Tao a földön fekszik,de BaekHyunt nem látom.-Felszívódott.-von vállat megmentőm.
-Kösz hyung.-nyögök meglepetten. Tehát mégsincs vége,elvihetem őt...
-Nincs mit.-vereget vállon barátságosan.-Tudod a dolgod...-fejével az ajtó felé bök,mire rábólintok.-Most megyek,megkeresem Kookékat.-mondja lazán,s el is nyeli a folyosó. Hálálkodva pillantok utána,majd benyitok a bal oldali helységbe.
~
Összerezzenek,amint kinyílik az ajtó,s belép rajta valaki,megszólalni se tudok. Kezével a falon matat. Végre megtalálja amit keres,s a villanykacsoló segítségével középerős fény borul a szobára. Ekkor pillantom meg az arcát,s örömömben sírva fakadok.
-Tae...-temetem kezembe arcomat és hatalmas megkönnyebbülést érzek.
-JungGi...-lép közelebb hitetlenül és végigpillant rajtam,amitől a szava is elakad. Tény,hogy nem festhetek valami jól,ugyanis moccanni sem bírok.
-Eljöttél.-mosolyogva pillantok rá könnyeimen keresztül.
-De úgy látszik elkéstem...-hangja halk és szomorú,ahogy karjaiba vesz és megindulunk a kijárat felé.
-Köszönöm...-hagyom figyelmen kívül válaszát.
Odakint az utcán már vár ránk a 8 személyes autó,a BTS szinte mindenhova ezzel közlekedik.
Tae óvatosan behelyez a leghátsó üléssorra s beül mellém.
-Rinie!-pillantom meg barátnőmet előttünk,aki fejét Kook vállára hajtva ült eddig,most pedig nagy nehezen hátrafordul. Egymás arcát fürkésszük. Tekintetéből ki tudom olvasni,hogy mindkettőnkkel ugyanaz történt. De most ő is itt van. És ennek nagyon örülök.
-Na végre,dongsaeng...-nyújtja hátra egyik kezét gyengén,amit erőtlenül megszorítok.
-Indulhatunk?-érkezik egy hang elölről,amit azonnal felismerek.-Mind megvagyunk.-pillant ránk Suga a visszapillantó tükörben.-A többiek a másik autóval mennek. Mondhatni szerencsésen megúsztátok,mert nem találtak mást a négy tagon kívül.
-Hál' Istennek.-sóhajt fel legjobb barátnőm,s visszahajtja fejét a mellette ülő srác kényelmes vállára. Hangjából leveszem,hogy lelki állapotunk is hasonló,vagyis eléggé megtört.
-Menjünk haza.-teszi hozzá Kook,aki szintén nyilván megszenvedte az "akciót".
Suga beindítja a motort,én pedig most kezdem felfogni a történteket,hogy min mentünk keresztül. Hátrahajtom fejemet az ülés táblájára és lehunyom a szememet. Nagyon kell erőlködnöm,hogy ne sírjam el magamat, a sebek tömkelege is fájni kezd. Hirtelen egy kéz simul hozzám és érintése nyugtatólag hat. Fáradtan elmosolyodom és ujjaimat Tae ujjaira kulcsolom,majd visszasüppedek az öntudatlanságba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése