/Kook szemszög/
Egy hete elterveztem már mindent.Szeretném,ha tökéletes lenne.
-Mindjárt kész...-mormolom a konyhában járkálva,s az órára pillantva ki is veszem a sütőből a tortát. Felrakom a pultra hűlni,majd ismét a ketyegő szerkezetre emelem tekintetem. Áh,ilyenkor ér haza.-vigyorodom el és a szobába kullogok,hogy elővegyem az igazi ajándékomat. A zsebembe süllyesztem majd széles mosollyal az arcomon sétálok vissza a bejárati ajtóhoz,hogy ott várjam meg szerelmemet.
-Kookiee!-ugrik nyakamba Rinie,amint feltépi az ajtót.
-Üdv itthon,Szépség.-vigyorgok titokzatosan és magamhoz ölelve belepuszilok hajába.
-Alig vártam, hogy hazaérjek.-mosolyog gyors csókot adva puha ajkaival.
-Hát még én.-folytatom a játékot és magammal húzom a nappaliba.
-Mire készülsz?-pillant fel rám bujkáló mosollyal szája sarkában,miután helyet foglal a kanapén.
-A szülinapos nem kérdez.-kacsintok rá.-Várj itt.
Kiszaladok a konyhába,az általam készített szív alakú sütibe beleszúrom a gyertyákat és meggyújtom azokat,majd kezemben vele lassan visszasétálok.
Mikor belépek a szobába egyszerre látok meglepettséget és meghatódást tükröződni szép arcán. Leteszem a művet az asztalra,majd leülök mellé és összekulcsolom ujjainkat.
-Kívánj.-súgom mosolyogva. Biccent,szemeit lehunyja és néhány másodpercig így is marad. Sosem kérdeztem,mit kívánt. Nekem az a legfontosabb,hogy boldog legyen,a szülinapi kérése pedig nyilván ehhez vezet.
Egészen elbambulok,mikor újra kinyitja ragyogó szemeit és elfújja a gyertyákat. Csendben figyelem,majd magamhoz ölelem.
-Boldog szülinapot kicsim.-mondom halkan és megcsókolom mézédes ajkait. Belekuncog,majd egyik kezét arcomra simítja. Beleborzongok kellemes érintésébe és szenvedélyes táncba kezdünk nyelveinkkel. Imádom,ahogy csókjából ki tudom olvasni az érzelmeit. Öröm. Szomorúság. Biztonság. Magány. Megnyugvás. Bármelyikről is legyen szó,ilyenkor át tudja adni teljes lelkével.
Mikor levegő hiányában szétválunk,arcát vállamba fúrja.
-Köszönöm...Szeretlek.-teszi hozzá kis szünet után én pedig egy pillantás nélkül tudom,hogy mosolyog.
-Én is téged...-felelem és puszit nyomok homlokára. Az igazi meglepetésről még nem is tudsz.-gondolom magamban vidáman.-Hozok tányérokat meg kést.-állok fel vigyorogva. Igen,ez is a tervem része. Kint összekapkodom az említett dolgokat,a rózsacsokorba helyezem a plüsst,majd a hátam mögé rejtem.
Mikor visszaballagok,Rinie épp a tortát fotózza a telefonjába mélyedve. Pont,ahogy gondoltam.
-Az ünnepeltnek illik megkezdenie.-állok meg a kanapé mögött.
-Rendben,husi,akkor add csak a kést,megpróbálom..-nyújtja egyik kezét felém,továbbra is a képernyőt bámulva.
-Rendben.-felelem,ám helyette a csokrot nyomom kezébe. Amint megérzi tenyerén odapillant,s meglepetten sikkant fel.
-Hihi.-kuncogok reakcióját figyelve.
-Kookie~,ez gyönyörű...és bagooly!-emeli ki nevetve.-Igazán nem kellett volna..-pattan fel,hogy csókkal köszönje meg. Várd ki a végét...-felelem magamban a gesztus viszonzása közben.
A virágot vázába tesszük és nekiállunk falatozni.
-Isteni lett.-nyalja meg szája szélét Rin az utolsó falat után.
-Reméltem,hogy ízleni fog.-mosolygok rá.
-És most...-kezdem,de szavamba vág:
-Nem lenne érdemesebb az emeleten folytatni?-kérdezi vigyorogva.
-Tudod Te mire gondolok.-nevetek fel és karjaimba veszem,majd megindulok vele a hálónkba.
-Izgulok.-jelenti ki a nyakamhoz bújva. Rákacsintok,közben benyitok a szobába és óvatosan leteszem az ágyra.
-Nincs még ehhez korán?-ül fel sugárzó mosollyal,incselkedő tekintetét rám emelve.
-Hmm...hunyd be a szemed.-jelentem ki.
-Tessék? Miért?-csodálkozik,de azért megteszi.
Arcon puszilom,s térdre ereszkedve kiemelem zsebemből az ékszert rejtő kis dobozt. Lassan felhúzom ujjára a gyűrűt,mire felpattannak szemhéjai.
-Kook...?
-Nyugi,tudom,hogy az még korai.-eyesmileolok.-De gondoltam ez tetszene...csak mert nem tudom elégszer mondani.-túrok hajamba zavartan.
Izgatottan beharapja alsó ajkát és gyorsan maga elé emeli kezeit.
Szemei megtelnek könnyekkel,ahogy a kis aranygyűrűt szemléli. Letisztult,nincs rajta semmilyen kő,díszítés...csupán egyetlen szó szerepel rajta belegravírozva:
Areum.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése