No More Dream 2.:13.fejezet (VÉGE)

Memories.

/Tae szemszög/
Aggódva nézek könnytől fátyolos szemeibe. Azt mondta,mindenre. Ezek szerint arra is,amikor...
-Sajnálom.-szólalok meg végül és szorosan magamhoz ölelem.-Ha akkor nem hagylak egyedül a szobában,talán minden másképp lett volna,ezért az én...
Nem hagy befejezni a mondatot,ráadásul ajkival hallgattat el. Mintha csak így üzenne tudat alatt:"Ne mondd ezt,idióta..." Belemosolygok a mozdulatba,majd megszakítva karjaimba veszem,és ellépkedek vele az ágyig. Az első csapás után,és még a turné előtt minden éjszaka nyugodt szívvel aludtunk itt. Elfog a deja vu,miközben kis testét óvatosan a hófehér ágyneműre helyezem. Fölé hajolok,kezemmel feje magasságában támaszkodom meg,és újabb csókot kezdeményezek. Kellemesen megborzongok,ahogy válaszként hajamba túr,és határozottan végigsimítom oldalát,hogy aztán derekához nyúlva le tudjam fejteni a pólóját.

/Giya szemszög/
Az érintése valósággal égeti a bőrömet. Az enyémet követően saját fölsőjétől is megszabadul,és nyakamhoz hajol. Lassan,érzékien kezdi csókolgatni,lefelé haladva,a kulcscsontomon jólesőn elidőzve. Egészen alhasamig ér el,mikor beharapom ajkamat,és oldalra fordítom a fejemet. Zavarban vagyok,jobban,mint eddig bármikor,de teljes mértékben bízom benne. Felnéz,játékos kifejezését megvillantja,majd a maradék,testemet fedő anyagokat is félre dobja.
Combjaimat kezdi bejárni,különösen a belső részekre összpontosítva,majd végigsimít szeméremdombomon. Beharapom az ajkamat,hogy elfojtsak egy kéjes sóhajt. Reakciómat figyelve elmosolyodik,és az előjáték közben ismét arcomhoz hajol. Ezernyi gondolat cikázik a fejemben. Újonnan visszaszerzett emlékek villannak fel vele kapcsolatban,másodpercek ezredrészei alatt váltogatva egymást. Sok minden történt azóta,hogy először találkoztunk,és önmagában hihetetlen az egész. Álmodni sem mertem volna,hogy valóra válhatnak a Kim TaeHyunggal kapcsolatos kívánságaim.
-Biztosan...ezt akarod?-átható,vágytól égő tekintete a szemeimet fürkészi.
-Igen.-suttogom határozottan. Boldoggá szeretném tenni,visszaszolgáltatni legalább egy töredékét annak,amit értem tett. Immár teljesen fedetlen testtel hajol fölém,én pedig élvezettel cirógatom forró mellkasát. Csókban forrunk össze,miközben végtelenül óvatosan és lassan belém hatol. Figyelmesen nézi arcomat,hogy felfedezi e rajta a fájdalom jeleit. De a feszítő érzés hamar megszűnik. Mikor visszagondolok az első alkalmunkra,biztosan a szenvedélyesség jelzője fog elsőnek felrémleni. És a biztonságérzet,amely végig hatalmába kerít mellette. Az ajkai,amikkel felperzseli a bőrömet;a mozdulat,ahogy végigsimít az oldalamon,vagy éppen enyhén rekedtes hangja,amellyel a nevemet suttogja...
Az életem gyökeres változásokon ment át,azóta a bizonyos koncert óta. Rinievel együtt a Bangtan fiúk oldalán megtapasztaltunk olyan traumákat,amelyek bár a boldogsággal összehasonlítva halvány képként,de örökre bennünk lakoznak majd. Ám minden sötétebb foltjával együtt,elmondhatatlanul boldog vagyok,hogy ezt az életet tudhatom magaménak.


~Néhány évvel később~

-Eumi!-kiáltja Rin a konyha felől,a szorgos kis talpak pedig azonnal átszaladnak a helységbe.-Szólnál a többieknek,kicsim? Mindjárt kész az ebéd.
A lányka vidáman bólint egyet,majd neki is kezd kalandjának a nagy házban:a család többi tagjának felkeresésének.
-Apuuu~!-rikoltja boldogan,mikor végre megpillantja a kanapén ücsörgő JungKookot,aki barátja társaságában épp egy dobozból pakolászik.-Anya azt mondta nemsokára eszünk...-újságolja izgatottan.

-Rendben,kincsem,mindjárt megyünk.-mosolyog a férfi,és megsimítja lánya szőke tincseit.
-Te is jössz,ugye,keresztapu?
-Persze,csak összeszedem a keresztanyádat,aki valószínűleg még mindig a kölykökkel foglalkozik odakint.-vigyorog Tae a tőle megszokott módon.
-Elküldtem őket kezet mosni,aztán pedig Rinienek segítenek teríteni.-JungGi a megszokott módon tökéletes időzítéssel lép be az ajtón,hogy leüljön párja mellé a kanapéra,majd a félig üres doboz felé fordítja tekintetét.-Mit találtatok?
-Gyere csak,menjünk vissza anyához,egy perc és ők is jönnek.-kacsint hirtelen Kook,majd kezébe veszi kislányát és a kedvenc dallamát dúdolva lépked ki a szobából.
-A padláson voltak,a költözéskor vittük fel őket,hogy idelent legyen hely...ez is ott volt.-mosolyog Tae,miközben kiemel egy rég látott,de fontos eseményekhez fűződő tárgyat a dobozból,és Giya felé nyújtja. A borító,és maga az egész füzet kicsit megkopott az idő során,de a felirat még mindig tisztán olvasható rajta:

Emlékeim.