Egyenlő V a köbön

- Most pedig vegyék elő a házi feladatot.- körbenéz az osztályon,majd megállapodik a tekintete egy hanyagul felemelt kézen.- Mondja, TaeHyung.
- Már megmondtam, hogy szólítson V-nek. Amúgy meg nincs kész a leckém.- mondja a srác pimaszul vigyorogva. Mindig is Ő volt az évfolyam "rossz fiúja",így ezen már meg sem lepődünk.
A tanár úr arcát azonban elönti a méreg.
- Mégis,hogy képzeli?-kiabálja magából kikelve,majd közelebb lép a padjához. - Ha még egyszer előfordul,repül az iskolából! - fenyegetőzik. Visszaindul a tanári asztalhoz, félúton viszont megtorpan. -Tudja mit?-fordul meg a kezét dörzsölgetve. - Ezúttal nem nézem el magának. Vagy most azonnal elhúz az igazgatóiba,vagy magánórákat kell vennie matematikából...az egyik osztálytársától.-gonosz vigyorra húzza a száját.- Na,melyik a szimpatikusabb?
- Hát most nincs kedvem balhézni,úgyhogy...-lazán feljebb ül a székén,aztán a homlokát ráncolva vizslatja végig az arcainkat.Rám is sor kerül,de elkapom a tekintetem. Nagyot sóhajt. -Akkor legyen Giya.-mosolyog,és ujjával felém bök.
A szívem kihagy egy ütemet,ahogy felfogom a válaszát. Mi van? Ott van JungKook,ő a haverja és jó tanuló! Mi még két értelmes szót nem beszéltünk,akkor meg miért pont én?
Az óra további részében csak ezen töprengek,miközben a tollam végét rágcsálom;így meg sem hallom a csengőt.
-Szia.-magasodik fölém egy alak.A mély hangjáról azonnal felismerem.Meglepetten nézek fel rá.
-Szia.-próbálok közömbösnek tűnni,de ez nem megy olyan könnyen.Hiszen,az egész iskola leghelyesebb srácával beszélgetek,akiért MINDEN(köztük titokban én is) lány odavan.
Már érzem is a hátamon a szúrós tekinteteket,de RapMonster és Suga hangos füttyögése sem kerüli el a figyelmemet.
- Szóval...akkor neked mikor lenne jó?- döbbenten pislogok rá,hiszen teljesen normálisan beszél hozzám.Ő...hozzám!
- Mondjuk pénteken?-válaszolom félve,mire elégedetten biccent egyet. -A 158-as szobában lakom.-teszem hozzá jóval határozottabban.
-Oké,háromra ott leszek.-kacsint rám kajánul,én pedig fülig vörösödve bólintok.
- Akkor még találkozunk.-mosolyog V,a kezével int egyet és kisétál a tanteremből.

Hát ez remek. Nem mondom,hogy nem imponál az a tény,hogy engem "választott";azonban semmi kedvem azt hallgatni,ahogy a kollégium minden egyes szobájában erről folyik a szó.
A hét további része kínos lassúsággal telik el,ám végül elérkezik a pénteki utolsó óráról való kicsöngetés is.Egyenesen a szobámba indulok,hogy egy kicsit rendbe szedjem magamat a "találka" előtt.
Ugyan már Giya,ez csak egy egyszerű matek korrepetálás! Ne bíbelődj,mert  végén még sikítva elrohan,ha meglát.-szól a gonosz kis hang a fejemben,én pedig sóhajtva adok igazat neki.
Három előtt 5 perccel már majd' a falra mászom idegességemben. Úristen. Ő most TÉNYLEG ide fog jönni. Nem sokkal később határozott kopogás rángat ki a gondolataim közül.
Dobogó szívvel lépek az ajtóhoz,majd résnyire kinyitom.
-Sz-szia.-dadogom elpirulva. A fenébe is,szedd már össze magadat! -Gyere be.-szólok,immár nem remegő hangon.
Rám vigyorog,majd a táskáját lazán ledobva elhelyezkedik az ágyon.
- Oké,kezdhetjük is.

Percekkel később már csak a rotringjának halk karistolása hallatszódik,az ágyam egészét pedig radírmorzsalék fedi.
- Akkor ha x-et megszorzom mínusz....- motyog magában és a homlokát ráncolja.- Áh,ez tök hülyeség.- dobja félre a füzetét és nyújtózkodik egyet,majd nagyot ásítva megszólal:
- Nem csinálhatnánk valami könnyebbet? Ez rohad nehéz...és fárasztó is.-ásít.
- Ez a legkönnyebb az összes közül-nézek rá tettetett felháborodással.- Ne hagyd abba,menni fog.-korholom és biztatom egyszerre.
Elvigyorodik és belebök a bordáim közé.
-De hát ez unalmas.
-Neked melyik tantárgy nem unalmas?-vonom fel a fél szemöldökömet.
-A tesi...-motyogja.-Abban sok a mozgás.-pillant fel rám pimaszul vigyorogva. A perverz kis dög!
- Idióta.-nevetek fel hitetlenkedve és visszanézek a füzetembe.
-Mi lenne,ha...-emeli fel az államat és tekintem magára kényszeríti.-Valami mást csinálnánk?-harapja be az alsó ajkát.
- Idióta.- ismétlem sóhajtva,és lefejtem az ujjait az arcomról.
-Naa, tudom, hogy Te is akarod.- suttogja.Kezd felmenni bennem a pumpa.
- Szóval csak azért mondtál engem,hogy valakin kiéld a perverziód, aztán faképnél hagyd?-buknak ki belőlem a szavak.- Jellemző.-mosolyodom el keserűen,de Ő továbbra sem adja fel.
- Nekem ennél többet jelentesz.-mondja jelentőségteljesen rám pillantva. De én nem vagyok könnyen kapható.
-Aha,és ezt rajtam kívül hány lánynak mondtad még?!-szúrkálódom tovább.
- Egynek se. Már kilencedik óta csak Te tetszel.-a hangjában őszinteséget és szomorúságot vélek felfedezni.
- Akkor meg miért adod a nőfaló rossz fiút?-kérdezem megenyhülve.
- Gondoltam legalább így magamra vonhatom a figyelmedet...szóval...
- Elmondom,mit érzek,ha megmondod a végeredményt.-szakítom félbe pimaszul vigyorogva.
- Te most szivatsz.-röhög fel hitetlenkedve.-Ez most komoly?-kérdezi,mire bólintok.

Percekig csöndben számolgat,száját csak néha hagyja el egy-egy "hm...","ahaaaa",vagy"ja hogy így!" megszólalás.Én közben jót virulok rajta.
-Na?-kérdezem,mikor leteszi a rotringot a kezéből.
-Tehát ez egyenlő....-mormogja,majd kétségbeesetten néz rám.
-...egyenlő V a köbön.-s a következő pillanatban azon kapom magamat,hogy ajkai összefonódnak az enyémmel,s még sosem szerettem ennyire a matematikát.