No More Dream 16.fejezet

Ez az egész olyan,mint egy rosszul sikerült hollywoodi tragikomédia. Csak valahogy nincs kedvem nevetni. Feladom a kapálózást,amint betuszkolnak a fájdalmasan ismerős kocsiba,majd résnyire nyitott szememen keresztül látom,ahogy a két férfi leveszi rendőri jelvénnyel ellátott felsőjét,így felszínre kerül sima,fekete pólójuk. Hamis hivatás. Hamis engedély az elszállításunkra.
Csendben könnyezni kezdek mikor meghallom,ahogy Rin felzokog mellettem. Ő is rájött mi folyik itt...Nincs rá semmi garancia,hogy a srácok megint ki tudnak majd húzni a pácból. De legfőképp AZT nem akarja újra megélni egyikőnk sem.
Egyikőjük hátranéz ellenőrizni,hogy kezünkön van-e még a fájdalmasan szorító bilincs. Mikor megnyugodva,vigyorogva fordulna vissza,Rin hirtelen megmozdul és szembeköpi. A tag lefagy egy pillanatra,majd elkáromkodja magát.
-Mocskos kis ribanc...-torzul grimaszba ijesztő arca és öklével a műszerfalra csap,a másik pedig felmorran vezetés közben. Nyilván utasításba kapták,hogy nem bánthatnak minket.
-Rohadjatok meg.-sziszegi válaszul barátnőm,és teljesen meg tudom érteni. Nem is ismerjük ezt a két férfit,mégis egy kis jutalom fejében képesek ártani nekünk. Vajon tisztában vannak vele,hogy Jun Woo képes megölni minket? Persze csak kínzással,a lehető legfájdalmasabb és leglassabb módon.
-Hogy képesek számolni a lelkiismeretükkel?-szólalok meg halkan,inkább költői kérdésnek szánva,hisz nem várok választ. Nehezen ülőhelyzetbe tornázom magam majd kibámulok az ablakon. Gondoltam. Egyáltalán nem az Exo villa irányába haladunk. De nem veszthetem el a reményt...
Ekkor látom meg az útmenti jelzőtáblát. Talán egy cím? Hirtelen elvigyorodom és sikeresen kiveszem a zsebemben lapuló telefont. Hah,amatőrök. Nem használhatom sokat,de mázli,hogy eszükbe sem jutott elkobozni. Még addig kell cselekedni míg meg nem érkezünk-ami a lassításból ítélve néhány másodperc-,mert a főnöküknek már nyilván lesz annyi sütnivalója,hogy pótolja a mulasztást. Egyik kezembe forgatom a készüléket,majd elkezdem bepötyögni a számot. Végül kikeresem a címzettet és elküldöm az üzenetet,majd a mobilt visszacsúsztatom a zsebembe és elégedett mosollyal az arcomon hunyom le szememet.

/Tae szemszög/
Percek óta próbálom motorral követni a rohadt kocsi nyomát,de semmi. Közben az eső is cseperegni kezd-nem csoda,hogy minden keréknyomot elmos.
-Rendben,szia.-szakítom meg idegesen a hívást JungKookkal. RapMon az Exo villához irányította őt,de feleslegesen,mert onnan már rég felszívódott mindenki.
Visszaülök a motorra és elindulok visszafele. Megint elbuktam. Megszegtem az ígéretem.
A gondolataim JungGi körül forognak és nem tudom kiverni a fejemből a rémképet,ahogy Baek újra föléhajol és...
De miért...? Azt hittem,a barátom. Cseszd meg,neked is csak a hírnév számít,és ezért képes vagy bántani azt,ami másnak a legfontosabb...-ki nem mondott szavaimat követően bekönnyesedett szemmel állok félre,s előveszem a zsebemben rezgő mobilt. A képernyőre pillantva elakad a lélegzetem.
Új üzenet-Feladó:Giya
Megnyitom az értesítést,majd ajkamba harapok az üzenet elolvasása után. Nem tudom mire céloz. "2-13 Areum".

No More Dream 15.fejezet

[Sziasztok!^^ Két kis hírrel érkeztem. Az egyik,hogy Rinie barátnőm is belekezdett a blogolásba,az alábbi linken találjátok: http://bangtanlifestyle.blogspot.hu/ A másik pedig,hogy jómagam is elindítottam egy másik ficit,amely ezzel párhuzamosan fog futni,érdeklődők katt ide: http://bangtanboysineedu.blogspot.hu/ Jó olvasást!:) ]

 A következő napokat a várakozás jegyében töltjük. A fiúk-bár látszik,hogy csak gondolataik elterelése miatt-szinte minden idejüket egy új koreográfia gyakorlásával töltik,mi pedig segítünk a házimunkában,legalább ezzel hasznukra vagyunk Rinievel.
Éppen a frissen mosott pólókat hajtogatom be Tae szekrényébe,mikor felbukkan az ajtóban,a szívbajt hozva rám.
-Bocsi,nem akartalak megijeszteni.-mosolyog és belép a szobába,ekkor tűnik fel,hogy félmeztelen.
Elpirulva nyújtok felé egy inget.
-Semmi baj...-motyogom miközben magára veszi. Ilyenkor eszembe jut BaekHyun...mikor hirtelen a számra tapasztotta a kezét...Mikor...Észre kellett volna vennem,hogy beosont akkor éjjel ide. Az én hibám.
-Megint azon töprengsz?-komorodik el.
-Én csak...mindjárt jövök.-azzal kiviharzom a folyosóra,s a maradék ruhával Kook szobájába sietek. Nem szeretném,hogy idegesnek lásson. Üresen találom a helységet,csak a tévét hagyta bekapcsolva a tulajdonos. Bepakolom a pólókat és indulnék is,mikor a bemondó hangjától földbe gyökerezik a lábam.
-Nyomtalanul eltűnt a népszerű popbanda,az Exo minden tagja. A mai napon a rendőrség meg nem erősített okokból kereste fel Szöuli villájukat,ám a tagoknak hűlt helyét találták. Súlyosbító körülmény továbbá,hogy a menedzserüknek,Jun Woonak is nyoma veszett. A hír aggasztó,pár héten belül ez a második incidens a kpop világában. Előző alkalommal a BTS,vagyis Bangtan Boys koncertjét szabotálták ismeretlen megbízásból,a világ pedig értetlenül áll a történtek előtt.A hatóságok nagy erőkkel keresik a hírességeket és remélik,hogy nem történt erősz...-eddig jut mondanivalójában,az utánam siető Tae ugyanis kikapcsolja a televíziót.
-Ne foglalkozz vele...-fogja meg kezem és visszahúz a szobájába.-Hobeom szerint néhány nap múlva kapunk újabb hírt a feljelentésünk kapcsán,ezek szerint ők meg menekülőre fogták. Megtalálják mindet,ne félj.-simít végig karomon miután szembeállított magával.
-Ühümm...-suttogom miközben magához ölel,én pedig belefúrom arcomat mellkasába. Neki még el is hiszem,csak a világban nem bízom. Sajnos az igazsághozatalkor nem a valóság számít. Csakis a pénz és a befolyás.
-Vigyázni fogok rád,megígérem. Már ha hiszel a szavamban a történtek után...-mosolyodik el szomorúan. Magát okolja. Ő is.-Idióta.-állok lábujjhegyre és megcsókolom. Bár még hangosan nem merem kimondani,életemben nem szerettem ennyire senkit.

Néhány nap múlva Tae és a többiek lelkesedése is elmúlt. Csend honolt az ügyben és a menedzserrel sem beszéltünk azóta.
-Már azt is elfogadnám,ha nemet mondanak a perre,csak legyen már valami!-kopog az asztalon kanalával Kook és idegesen lapátolni kezdi az ebédet. Mindannyian egyetértően hümmögünk,mikor,mintegy varázsszóra kulcs csörren a bejárati ajtóban. A BTS-en kívül pedig csak Hobeomnak van kulcsa a házhoz,így mindenki feszülten fordul a hang felé. Legnagyobb megütközésünkre két rendőr kíséretében lép be a házba,s tekintete rosszat sejtet. Érzem,ahogy Tae ujjait összekulcsolja az enyémmel.
-Felhatalmazásunk alapján jogunkban áll elvinni innen Kim JunGi és Shin Min Rin személyeket. A feljelentés,amelyet tettek,némi tárgyalni valót kíván maga után,így azonnali hatállyal találkoznak Park Jun Woo-val az ügy tisztázása végett. Felszólítjuk az említett személyeket,hogy működjenek együtt a hatóságokkal,és talán megúszhatják kisebb büntetéssel a hamis vádakat.-kezd bele köszönés nélkül a magasabb rendőr,s a helységben mintha megfagyott volna a levegő. Tárgyalni? Hisz eltűntnek nyilvánították! Hamis vádak?!-agyamban össze-vissza cikáznak a gondolatok.
-Mi folyik itt?-szólalok meg halkan és tekintetemet a Bangtan menedzserére emelem,aki a két férfi takarásából szomorúan pillant vissza rám.
Ajkával némán formálja a szót,melyet sikerül leolvasnom róla:"Sajnálom..."

No More Dream 14.fejezet

Jó darabig csendben szeltük a rendőrségre vezető utakat. Tae ült előre,mi pedig hátul zsúfolódtunk be,Kook középre s így Rinie mellett tudott maradni.
Bárcsak tudnám fogni a kezét...
-Jól vagy?-zökkent ki gondolataimból egy hang,amihez egy,a visszapillantóból érkező aggódó szempár is társult.
-Persze.-válaszolok fásultan Taenek,bár nem így érzem.
-JungGi,teljesen lesápadtál.-fordul hozzám Rinie.
-Kutya bajom.-felelek mostmár őszintén.-Csak idegesség.
-Ne aggódjatok,elintézzük aztán haza is viszlek titeket,nincs min parázni.-közli Hobeom,hogy oldja a hangulatot.
-Rendben...-motyogja barátnőm de látom rajta,hogy ő is bizonytalan.
-Nos,amit tudnotok kell...-folytatja a menedzser a vezetés miatt megállva egy pillanatra.-A meghallgatást egyesével intézik.Talán durvának tűnik majd,de nagyon komoly jelentést készültök tenni...Bizonyíték is kelleni fog nekik.
-És az mi lesz?-harap ajkába a maknae.-Tárgyilag semmink nincs.
-A sebek...?-vetem fel halkan.
-Nem tudom gyerekek.-rázza meg fejét sajnálkozva a férfi.
-Ha azok után hogy meglátják nem tartják  elégnek,én...-V keze ökölbe szorul.
-Nyugi,még nem tudhatjuk mi lesz. Ha már itt tartunk,viselkedjetek normálisan,oké? Ez főleg rád vonatkozik, TaeHyung.
-Értettem...-játsza a durcás kisfiút gyúnyos hangon-és szerintem nagyon aranyosan-a megszólított;miután mind rábólintottunk.
További alkalmunk nem is akad a beszélgetésre,Hobeom leparkol a fekete sportkocsival,mi pedig sorra kiszállunk belőle. Tae mellé lépek és óvatosan megérintem kezét,mire összekulcsolja ujjainkat. Végül Rinie és Kook nyomában megindulunk a komor épület felé.

Az emberek jobb esetben csak filmekből,illetve könyvekből tudják,hogy milyen is ez. Először is egyedül maradsz,elég hirtelen. Ülsz egy darabig a teremben ahova kísérnek és tudod,hogy valahol ott van az a bizonyos ablak,amin keresztül talán most is figyel valaki. Egy idő után zavarja a szemedet a neoncsőből érkező természetellenes fény így lehajtott fejjel bámulsz az öledbe. Mintha csak Te magad követted volna el azt,amiről jelentést akarsz tenni. Aztán elkezd frusztrálni az óra kattogása is,amely az asztalon és a két széken kívül az egyetlen berendezési tárgy a szürke falak között. Attól kezdve csak vársz,hogy nyíljon végre az ajtó és megszabadulhass a lelkedet terhelő dolgoktól.
Valóságos megkönnyebbülés,mikor kattan a zár és egy középkorú férfi siet a velem szembeni üresen maradt székhez.
-Kwang nyomozó.-hajol meg enyhén mielőtt helyet foglalna.-Tehát.-kirak az asztalra egy kis készüléket,majd a rajta lévő gomb megnyomása után belekezd.-Maga JungGi kisasszony,ugye?
-Igen.-bólintok,s egyenlőre sikerül megfékeznem a hangom remegését.
-Amint ezt megkapja meg is kezheti a beszámolást.-feláll és a zsebéből előhúzott injekcióstű tartalmát bejutattja a bőröm alá. Összeszorított fogakkal küzdök a felszisszenés ellen.-Nyugtató és biztosítja,hogy csak a maga által valóban igaznak vélt dolgokat mondhassa.-idegesen bólintok,majd belekezdek:
-Az eset a napokban történt...

Hosszú percekig beszélek,néha elcsuklik a hangom aztán újból folytatom. A nyomozó csendben figyel,jeges tekintete az arcomat pásztázza. A szavaim következményén jár a fejem ezzel párhuzamosan pedig a többiekért aggódom.
-...az elkövető neve pedig Byun BaekHyun.-az utolsó mondatot csukott szemmel préselem ki ajkaim között. Megszédültem és ha most nem ülnék,minden bizonnyal összeestem volna. Kwang úr kikapcsolja a hangrögzítőt,ezalatt hallgatásba burkolózik;majd újból megtöri a csendet:
-Amit most mondott,gondolom tisztában van vele,hogy nagyon súlyos dolog. Beszámolt fizikai és szexuális erőszakról is egyaránt,ez pedig nem játék.-bólintok; meglepődve azon,hogy ilyen dolgok hallása után képes teljesen érzelemmentes hangvételben megszólalni.-Ismerte a bűnösnek megjelölt személyt korábban?-újabb kérdésére egy halk "nem"-mel válaszolok.-Most pedig...mi bizonyítéka van a történtekre?-szegezi nekem a kérdést,mire elbizonytalanodva húzom fel karomon a kardigánt. Még most is látszik csuklómon a bilincs vörös nyoma,magát az alkaromom pedig számtalan,az Exo tag által ejtett különböző mélységű vágás "díszeleg".
-Nem biztos,hogy ez elegendő lesz.-közli, miután ledermedve a sebeimre meredt.-A kollégáimmal egyeztetni fogom a hallottakat. Ha a bíróság a jelentések alapján gyanúsnak jelöli,pert indít Byun úr ellen.-a hallottak alapján hirtelen feleslegesnek érzem az egészet. Hiszen az Exo menedzserének nyilván megvannak a kapcsolatai ahhoz,hogy az ügyet elvessék. Csak reménykedhetünk benne,hogy sikerrel fogunk járni.
Mikor visszaülünk az autóba,a halk motorzaj mellett vegyes érzelmek gyülemlenek fel bennem. Jó lenne elfelejteni...mindent.-fut át agyamon,ám bekönnyesedett pillantásom megállapodik valakin az anyósülésen,s halványan elmosolyodva kijavítom magamat gondolatban:Mindent,ezt az egyet kivéve.

No More Dream 13.fejezet

Reggel sokkal nyugodtabban ébredek. Ismét az Exo taggal álmodtam,de valahogy Tae karjai között tudat alatt tisztában voltam vele,hogy biztonságban vagyok. Természetesen így sem aludtam sokat,így már kora hajnalban kimászom az ágyból,felöltözködöm és a lépcsőn lebattyogva kiülök a teraszra. Leülök a házfal mentén majd lábaimat felhúzva s átkarolva elhelyezkedem az enyhén hideg kövön. A késő tavaszi időjárás ellenére még elég hűvösek az éppen felbukkanó,első napsugarak,de gondolataimba merülve nem zavar különösebben.
Lelkileg is boldogabbnak érzem magam,megkönnyebbültem miután Taenek tudtam beszélni a történtekről. Ha előtte ment...remélem a rendőrségen sem lesz gond.
Elmélkedésemből a mellém ereszkedő test ragad ki. Összerezzenek és felnézek,meglepetésemre pedig nem TaeHyung arcával találom szemben magamat.
-Szia.-dönti hátát Suga a házfalnak a tőlem látott módon.
-Szia.Felébresztettelek esetleg? Próbáltam halkan közlekedni....-szabadkozom feleslegesen,mert mosolyogva megrázza a fejét.
-Már rég fent vagyok,csak láttalak idejönni és gondoltam a társaság sosem árt.
-Értem.-mosolyodom el halványan.
-Hú,nem fázol? Meg lehet fagyni idekint egy szál pólóban.-céloz végigmérve arra,hogy rajta pulóver is van.
-A gondolataim elvonják a figyelmet a hidegről.-felelem némileg keserűen.
-A rendőrségen agyalsz ennyire? Nem lesz baj,TaeHyung és Kook is megy veletek.
-Rendben.-biccentek,bár ennyitől nyilván nem tudok egy csapásra biztos lenni a dolgomban.-Egyébként,még nem volt alkalmam megköszönni neked,hogy segítettél akkor Taenek.
-Szóra sem érdemes.Az a balek képes lett volna ott beadni a kulcsot érted...-mondja elgondolkozva,hangjában pedig mintha szomorúság csengene. Ezt az opciót viszont gyorsan el is vetem,mert Suga lehunyja szemét és elvigyorodik,így kérdezi meg:-Ha már itt tartunk,hogy állnak a dolgok kettőtök között?
-Öhm...-arcom vöröses árnyalatba burkolózik,de nem a hideg miatt.-Tae nagyon kedves. És törődő. És érdeklődő.-sorolom hadarva.
A mellettem terpeszkedő BTS tag felnevet,szeme sarkában apró ráncok jelennek meg a széles vigyorgástól.
-Érdeklődő,mi? Hah,a mázlista.-teszi hozzá,majd ijedten korrigálja magát,arcán enyhe pírt vélek felfedezni.-Ú-úgy értem,hogy talált valakit akit szerethet...Nos,nekem mennem kell,szegény Jin helyett megcsinálom ma a reggelit.
-Szívesen segítek.-ajánlom fel vállat vonva. Tae úgyis húzza még a lóbőrt.
-Köszi,de nem szükséges.-áll fel idegesen mosolyogva,az eltolható üvegajtóhoz lép,majd a küszöbről visszafordulva így szól:-Szóval nyugi,minden rendben fog menni.
-Köszönöm.-pislogok nagyokat és még percekig bámulok a becsukódó ajtó irányába. Hát,ez furcsa volt.

További néhány perc fejszellőztetés után dideregve tipegek vissza Tae szobájába,aki az ágyon ül mikor benyitok.
-Merre jártál?-kérdezi rögtön,majd szemöldökét ráncolva figyel ahogy enyhén reszketek. Feláll és karomra simít majd felsóhajt és meleg testéhez ölel.-Elárulod miért szeretnél tüdőgyulladást kapni?
-Csak gondolkodnom kellet valahol.-motyogom és odasimulok forróságot árasztó mellkasához.
-Akkor legközelebb húzz kabátot is mellé.-mosolyog és belepuszil hajamba.
-Oké.-vigyorodom el.
-Amúgy,NamJoon szólt,hogy fél óra múlva indulunk.-elkomorodó tekintetemet látva még gyorsan hozzáteszi:-Menni fog,ha minden jól megy el is kapják őket. Most pedig kajáljunk gyorsan,mert kilyukad a gyomrom.-vált témát és a ajtó felé tol,ezzel esélyt sem adva arra,hogy ellenkezzek.
A lépcső tetejénél pont összeakadunk Rin és Kook párosával,akik szintén az étkezőbe igyekeznek.
-Jó reggelt.-ölelem meg legjobb barátnőmet,s úgy,hogy csak mi halljuk,halkan odasúgom:-Hogy vagy?
-Azt hiszem menni fog.-súgja válaszul.
-Remélem.
-Nem lesz baj.-jelenti ki és bátorítón megszorít.
-Gyerekek,ha nem jöttök mindet én eszem meg!-harsan a földszintről J-Hope vidám kiáltása,mire nevetve vesszük végre arra az irányt.

/RapMonster szemszög/
-Na készüljetek,5 percetek van.-nézem meg sokadjára az időt telefonom képernyőjén,miután mindenki befejezte az evést.-Hobeom utálja ha megvárakoztatják.
-Minden menedzser.-kotyog közbe Jimin ám egy pillantással elhallgattatom.
Valóban,nem sokkal később befut Song Hobeom,én pedig leaderként nehéz szívvel engedem útjára a 4 fős kis csapatot. Mert hát vannak kemény fazonok a rendőrségen.