Jó darabig csendben szeltük a rendőrségre vezető utakat. Tae ült előre,mi pedig hátul zsúfolódtunk be,Kook középre s így Rinie mellett tudott maradni.
Bárcsak tudnám fogni a kezét...
-Jól vagy?-zökkent ki gondolataimból egy hang,amihez egy,a visszapillantóból érkező aggódó szempár is társult.
-Persze.-válaszolok fásultan Taenek,bár nem így érzem.
-JungGi,teljesen lesápadtál.-fordul hozzám Rinie.
-Kutya bajom.-felelek mostmár őszintén.-Csak idegesség.
-Ne aggódjatok,elintézzük aztán haza is viszlek titeket,nincs min parázni.-közli Hobeom,hogy oldja a hangulatot.
-Rendben...-motyogja barátnőm de látom rajta,hogy ő is bizonytalan.
-Nos,amit tudnotok kell...-folytatja a menedzser a vezetés miatt megállva egy pillanatra.-A meghallgatást egyesével intézik.Talán durvának tűnik majd,de nagyon komoly jelentést készültök tenni...Bizonyíték is kelleni fog nekik.
-És az mi lesz?-harap ajkába a maknae.-Tárgyilag semmink nincs.
-A sebek...?-vetem fel halkan.
-Nem tudom gyerekek.-rázza meg fejét sajnálkozva a férfi.
-Ha azok után hogy meglátják nem tartják elégnek,én...-V keze ökölbe szorul.
-Nyugi,még nem tudhatjuk mi lesz. Ha már itt tartunk,viselkedjetek normálisan,oké? Ez főleg rád vonatkozik, TaeHyung.
-Értettem...-játsza a durcás kisfiút gyúnyos hangon-és szerintem nagyon aranyosan-a megszólított;miután mind rábólintottunk.
További alkalmunk nem is akad a beszélgetésre,Hobeom leparkol a fekete sportkocsival,mi pedig sorra kiszállunk belőle. Tae mellé lépek és óvatosan megérintem kezét,mire összekulcsolja ujjainkat. Végül Rinie és Kook nyomában megindulunk a komor épület felé.
Az emberek jobb esetben csak filmekből,illetve könyvekből tudják,hogy milyen is ez. Először is egyedül maradsz,elég hirtelen. Ülsz egy darabig a teremben ahova kísérnek és tudod,hogy valahol ott van az a bizonyos ablak,amin keresztül talán most is figyel valaki. Egy idő után zavarja a szemedet a neoncsőből érkező természetellenes fény így lehajtott fejjel bámulsz az öledbe. Mintha csak Te magad követted volna el azt,amiről jelentést akarsz tenni. Aztán elkezd frusztrálni az óra kattogása is,amely az asztalon és a két széken kívül az egyetlen berendezési tárgy a szürke falak között. Attól kezdve csak vársz,hogy nyíljon végre az ajtó és megszabadulhass a lelkedet terhelő dolgoktól.
Valóságos megkönnyebbülés,mikor kattan a zár és egy középkorú férfi siet a velem szembeni üresen maradt székhez.
-Kwang nyomozó.-hajol meg enyhén mielőtt helyet foglalna.-Tehát.-kirak az asztalra egy kis készüléket,majd a rajta lévő gomb megnyomása után belekezd.-Maga JungGi kisasszony,ugye?
-Igen.-bólintok,s egyenlőre sikerül megfékeznem a hangom remegését.
-Amint ezt megkapja meg is kezheti a beszámolást.-feláll és a zsebéből előhúzott injekcióstű tartalmát bejutattja a bőröm alá. Összeszorított fogakkal küzdök a felszisszenés ellen.-Nyugtató és biztosítja,hogy csak a maga által valóban igaznak vélt dolgokat mondhassa.-idegesen bólintok,majd belekezdek:
-Az eset a napokban történt...
Hosszú percekig beszélek,néha elcsuklik a hangom aztán újból folytatom. A nyomozó csendben figyel,jeges tekintete az arcomat pásztázza. A szavaim következményén jár a fejem ezzel párhuzamosan pedig a többiekért aggódom.
-...az elkövető neve pedig Byun BaekHyun.-az utolsó mondatot csukott szemmel préselem ki ajkaim között. Megszédültem és ha most nem ülnék,minden bizonnyal összeestem volna. Kwang úr kikapcsolja a hangrögzítőt,ezalatt hallgatásba burkolózik;majd újból megtöri a csendet:
-Amit most mondott,gondolom tisztában van vele,hogy nagyon súlyos dolog. Beszámolt fizikai és szexuális erőszakról is egyaránt,ez pedig nem játék.-bólintok; meglepődve azon,hogy ilyen dolgok hallása után képes teljesen érzelemmentes hangvételben megszólalni.-Ismerte a bűnösnek megjelölt személyt korábban?-újabb kérdésére egy halk "nem"-mel válaszolok.-Most pedig...mi bizonyítéka van a történtekre?-szegezi nekem a kérdést,mire elbizonytalanodva húzom fel karomon a kardigánt. Még most is látszik csuklómon a bilincs vörös nyoma,magát az alkaromom pedig számtalan,az Exo tag által ejtett különböző mélységű vágás "díszeleg".
-Nem biztos,hogy ez elegendő lesz.-közli, miután ledermedve a sebeimre meredt.-A kollégáimmal egyeztetni fogom a hallottakat. Ha a bíróság a jelentések alapján gyanúsnak jelöli,pert indít Byun úr ellen.-a hallottak alapján hirtelen feleslegesnek érzem az egészet. Hiszen az Exo menedzserének nyilván megvannak a kapcsolatai ahhoz,hogy az ügyet elvessék. Csak reménykedhetünk benne,hogy sikerrel fogunk járni.
Mikor visszaülünk az autóba,a halk motorzaj mellett vegyes érzelmek gyülemlenek fel bennem. Jó lenne elfelejteni...mindent.-fut át agyamon,ám bekönnyesedett pillantásom megállapodik valakin az anyósülésen,s halványan elmosolyodva kijavítom magamat gondolatban:Mindent,ezt az egyet kivéve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése