-Most pedig menjünk. Nem akarlak bántani,úgyhogy szerintem ne ellenkezz.-halkan beszél,de határozottan. Nem,nem és nem! Ha van valami,amit tudok az az,hogy nem akarok elmenni innen. Újabb kedvencem érthetetlen feltűnése nagy csalódást okoz. Mi folyik itt? Baekhyun viselkedése cseppet sem nevezhető barátságosnak. Nagyon rossz előérzetem támad.
~
/Tae szemszög/
A víz frissítően hat a bőrömre. Ki kell tisztítanom a fejemet,nem veszíthetem el a higgadtságomat. Gyorsan végzek,majd ráérősen indulok vissza a szobába. Hajam még enyhén vizes,ebbe beletúrva nyitok be az ajtón. Sötét fogad,és csend. Elaludt volna? Nem...itt nincs senki.
-JungGi?-szólítom meg. Semmi reakció.-Giya!-ismétlem meg határozottabban.
Felkapcsolom a villanyt,nagyon úgy tűnik,hogy egyedül vagyok a helységben. Az ablak nyitva van,az esti,metszően hideg szél meglibbenti a függönyt. Francba. Minden arra utal,hogy megszökött. De mégis,mi oka volt rá? Sok minden történt,de nem gondoltam volna,hogy megfordult a fejében ennek a gondolata. Furcsán üresnek érzem magam.
-JungGi?-szólítom meg. Semmi reakció.-Giya!-ismétlem meg határozottabban.
Felkapcsolom a villanyt,nagyon úgy tűnik,hogy egyedül vagyok a helységben. Az ablak nyitva van,az esti,metszően hideg szél meglibbenti a függönyt. Francba. Minden arra utal,hogy megszökött. De mégis,mi oka volt rá? Sok minden történt,de nem gondoltam volna,hogy megfordult a fejében ennek a gondolata. Furcsán üresnek érzem magam.
~
A sötét autó hátuljában minden próbálkozásom ellenére sem tudok moccanni. Miután kirángatott az ablakon keresztül,ami cseppet sem volt fájdalommentes,még meg is kötözött. Lehunyom a szememet,és várom a csodát. Néhány perccel később a jármű motorjának hangja abbamarad. És most? A mellkasom majd kiszakad a helyéről. Félek. A bal oldali ajtó kitárul,Baekhyun hajol be felsőtestével,kis gondolkozás után egyszerűen a kezébe kap és kiemel a kocsiból.
-Mit művelsz? Hol vagyunk? Miért csinálod ezt?!-záporoznak belőlem a kérdések,idegesen hadarok. Arcvonásait megkeményíti és nem válaszol,csak egy ház felé lépked,továbbra is a kezében tartva.-Héé,hozzád beszélek!-helyezkedek,hogy kiszabadítsam magamat.
-Ha tovább ficánkolsz,szándékosan le foglak ejteni. Nem is,inkább eldoblak.-morogja,de valahogy úgy érzem,nem őszinte a fenyegetőzése. Éppen válaszra nyitnám a számat,mikor a semmiből felbukkan valaki.
-Na végre!Kun Woo már őrjöng,hogy merre jársz.-Tao az. Egy pillantást vet rám,arca mérget tükröz.-Mi a francért nem altattad el?! Anyám Baek,egyszer kurvára megszívod a jószívűségeddel...-sóhajt,majd a zsebében kezd kotorászni. Érzem,ahogy a fiú szorosabban fonja karjait körém.
Túl későn esik le,hogy Tao mit akar csinálni,így esélyem sincs védekezni a bőrömön áthatoló tű ellen.
Mibe keveredtem...?
-Mit művelsz? Hol vagyunk? Miért csinálod ezt?!-záporoznak belőlem a kérdések,idegesen hadarok. Arcvonásait megkeményíti és nem válaszol,csak egy ház felé lépked,továbbra is a kezében tartva.-Héé,hozzád beszélek!-helyezkedek,hogy kiszabadítsam magamat.
-Ha tovább ficánkolsz,szándékosan le foglak ejteni. Nem is,inkább eldoblak.-morogja,de valahogy úgy érzem,nem őszinte a fenyegetőzése. Éppen válaszra nyitnám a számat,mikor a semmiből felbukkan valaki.
-Na végre!Kun Woo már őrjöng,hogy merre jársz.-Tao az. Egy pillantást vet rám,arca mérget tükröz.-Mi a francért nem altattad el?! Anyám Baek,egyszer kurvára megszívod a jószívűségeddel...-sóhajt,majd a zsebében kezd kotorászni. Érzem,ahogy a fiú szorosabban fonja karjait körém.
Túl későn esik le,hogy Tao mit akar csinálni,így esélyem sincs védekezni a bőrömön áthatoló tű ellen.
Mibe keveredtem...?
