Bárcsak ott hagyott volna Rinie mellett. Nem akarok itt lenni. Nem akarom ezt.
BaekHyun újból felém hajol én pedig szememet lecsukva készülök fel a következő lépésére. Vágás? Nem mintha lenne rajtam sok szabad felület,amit még ne vett volna kezelésbe a késsel. Csodálkozom,de már meg sem érzem,ahogy ismét nyakamhoz emeli a pengét. Úgyis mindegy. Innen már nem nagyon kerülök ki.
-Azt hiszem eleget szenvedtél...-hallom meg közömbösnek álcázott hangját.
-Vége?-bukik ki belőlem a gyermekded kérdés,mire megrázza fejét,szemében mintha szomorúság csillanna. Csak képzelődöm...miért sajnálná amit tesz? Nem lenne semmi értelme. A sötétben úgysem láthatom pontosan.
Ekkor újra lejjebb csusszan az ágyon én pedig összeszorítom szememet. Előre tudom mi következik,és nagyon nem akarom. Próbálok úgy mozdulni,hogy kiszabadítsam magam karjai szorításából,mire erősebben markol felkaromra. Felszisszenek,de nem törődik vele és tovább erőszakoskodik. Megint azt csinálja.
-Ne..BaekHyun...Baek!-kiáltom hangosan és felzokogok.
-JungGi!-a hangot hallva kipattannak szemhéjaim,s ijedten zihálva keresem kezemmel Tae-t. Mikor hozzáérek karjához,azonnal megnyugszom kicsit. Homlokából kisöpri vizes tincsit,meztelen felsőtestéből csak a vállára dobott törölköző takar el egy kis részt.
-Bocsi,rosszat álmodtam...-sóhajtom és szemeimet megdörzsölve kikászálódom az ágyból.
-Semmi baj.-fürkészi arcomat aggódva.-Menj csak fürödni,én már végeztem.
-Rendben,köszi.-kezembe kapom a hálóingemet és egyéb szükséges dolgokat,majd megindulok a folyosó irányába,de Tae odalép hozzám.
-Hé...-karomra simítja megnyugtatóan meleg és puha tenyerét.-Álmodban..kiabáltál. Pontosabban BaekHyun nevét ismételgetted...-felsóhajtok és bólintok.
-Arról volt rémálmom,amikor...-kis szünetet tartok,de végül kibököm az igazságot.-Amikor megerőszakolt.-hangom minden igyekezetem ellenére megremeg. Reakcióját figyelem. Tekintete elködösül és elenged,hogy egy pillanat múlva a karjaiba zárhasson. Lábujjhegyre állok és arcomat vállába fúrom.-Semmi baj...összeszedem magam,és ha visszajöttem,megpróbálok beszélni róla.-ígérem halkan suttogva. Hajamba puszil és lágyan megpuszil.
-Itt várlak.-feleli halványan mosolyogva,így én is magamra erőltetem és kilépek a folyosóra.
/Rinie szemszög/
Miután egymás után lefürdünk a földszinti helységben-az emeletit elfoglalta Giya és V-visszatérünk Kook szobájába és befészkeljük magunkat a takaró alá.
-Hogy érzed magad?-kérdezi figyelmesen,miközben közelebb húzódom hozzá.
-Most jó,hála a fájdalomcsillapítónak...de főleg neked.-nézek fel mosolygós szemeibe.
-Akkor jó.-homlokon csókol észveszejtően puha ajkaival.
-Nem várom a holnapot...-sóhajtok fel és enyhén megszorítom ujjait,melyeket az enyéim köré kulcsolt.-Viszont,mivel ott úgyis ismertetnem kell mindent...előbb neked van jogod hallani róla.-sóhajtok,majd ismét felnézve aggódástól elsötétült íriszébe,belefogok mondandómba.
/Tae szemszög/
Gondolataimba merülve várom,hogy visszaérjen. Féltem. Reméltem,hogy nekem fogja először elmesélni-Rin után-az Exo villában történteket,de mégis...Talán csak még jobban felzaklatná,ha már így is rémálmai vannak miatta. Néhány perc múlva újra kinyílik a szobám ajtaja,s JungGi tér vissza halványlila hálóingjében. Így is olyan törékenynek látszik.Félek,hogy csak rosszabb lesz,ha mindent felidéz. Nyugodt léptekkel járkál míg elpakolja a cuccait,majd leül mellém az ágyon;felém fordul,és szóra nyitja száját.
~
Miközben elkezdek mindent egészen az elejétől-mikor is BaekHyun az éjszaka közepén elrabolt pontosan ebből a szobából-teljesen magam előtt látom az emlékeimet. Közben pedig pontosan tudom,hogy Rinie is így tesz a szomszédos hálóban,s neki sincs könnyebb dolga. Igyekszek akadozás nélkül és biztos hangon beszélni. Egészen odáig sikerül is,mikor kis idő elteltével elérek oda,mikor elválasztottak minket barátnőmmel. Egymásnak volt elég lelkierőnk beszélni róla a hazajövetelt követő napon,így tudom,hogy számára is most jön a neheze. Felnézek TaeHyung figyelmességet és szeretetet tükröző szemeibe,ám hangom így is megremeg. Elérek ahhoz a bizonyos éjjelhez. Talán még életemben nem esett ilyen nehezemre beszélni egy engem érintő dologról-bár ez jelen esetben normálisnak mondható. Már önmagában az is rendőrségi eset,ha ennyiről tesz az ember jelentést...de tudom,hogy neki elmondhatom. BaekHyun erőszakot alkalmazott-fizikai és szexuális értelemben egyaránt-erről pedig tudnia kell.
Az időről teljesen elfeledkezve beszélek,néha egy-egy lecsorduló könnyel arcomon,majd a végére érve felsóhajtok és befejezem az utolsó mondatomat ezzel kapcsolatban.
-Köszönöm,hogy elmondtad.-ölel magához V.-Ha mindent tudtam volna,nem úszta volna meg élve.-közli idegesen.
-Szeretlek....-mondom halkan,talán az első alkalommal neki.
-Én is téged.-nyugszik meg kicsit és kis gondolkozás után ajkaim után kap.
/Rinie szemszög/
-Az a...-szorítja ökölbe kezeit JK. Túl vagyok rajta...el tudtam neki mondani mindent,részletesen és pontosan.-Ne aggódj,a rendőrségen is végig ott leszek melletted. Ha elmondotok ott is így mindent JungGival,akkor jó időre elbúcsúzhatunk Sehuntól és a másik tagtó.-néz szemeimbe komolyan.
-Rendben.-halványan elmosolyodom. Mindenképp nyugodtabbnak érzem magamat,Kookienak hála.
-Most pedig pihenj,szükséged van alvásra.-figyelmeskedik és hátradől az ágyon,majd magához húz,én pedig kényelmesen elhelyezkedem karjaiban.
-Jóéjt...-suttogom miután lekapcsolja az éjjeliszekrényen lévő olvasólámpát.
-Neked is szépség.-suttogja fülembe,amitől kiráz a hideg. Hihetetlen,hogy egyetlen kis ehhez hasonló jelzővel boldoggá tud tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése