Az elkövetkezendő órákban magunkra maradunk. Már mindketten feladtuk a kötelektől való szabadulást. Hiába. Magamba roskadva kuporgok szótlanul,tőlem 4-5 méterre Rinie ugyancsak. Tae...Vajon mit gondolt,amikor hűlt helyemet találta? Egyáltalán...keresni fognak minket?
~
/Tae szemszög/
-Leszarom,elmegyünk értük!-kiabálom magamból kikelve.
-NamJoon,nem várhatod el,hogy ölbe tett kézzel várjunk,mert "majdcsak visszajönnek".-Kook ökölbe szorítja kezét.
-Ha az Exo-n múlik...-folytatnám,ám leaderünk szavamba vág:
-Amúgy is,biztos ők vitték el a lányokat? Mi okuk lenne bántani őket?
-Az infó biztos,de az okáról fogalmam sincs.-jelenti ki dühösen a maknae.
Ő is halálra aggódja magát...
Összenézünk,majd felkapjuk bőrkabátjainkat,mint akik megbeszéltnek tekintik az ügyet. RapMon láthatóan gondolkodóba esik,végül bólint egyet.
-Legyen.-tisztában van vele,hogy úgysem tarthat vissza minket.-De legalább hadd menjünk mi is.
-Felesleges,annyian csak feltűnést keltenénk.-magyarázom,miközben egy-egy kést veszünk magunkhoz,biztos,ami biztos alapon. Nem tudni mire készülnek Exo-ék.
-Rohadt élet...-szitkozódik halkan.-Vigyázzatok magatokra.-szegezi ránk komoly tekintetét.
-Meglesz.-biccent Kook s gyors léptekkel el is hagyjuk a szobát.
~
Valaki feltépi az ajtót,mire kizökkenek gondolataim közül. Mindeddig megkötözve ültünk a sötétben,s egy árva szót sem szóltunk. Most azonban felkapom a fejem,egy már ismerős arcot pillantok meg.
-Elkezdjük a kihallgatást. Mivel szép szóra nem árultatok el semmit,kénytelenek leszünk más módszerhez folyamodni.-Baekhyun hangja közömbös. Felém hajol.-Egymás jelenléte csak tartaná mindkettőtökben a lelket,úgyhogy...-két mozdulattal eloldoz,majd saját kezeivel képez "bilincset" a csuklómon,végül lapockámhoz szorítja kezeimet. Felszisszenek,mire lökdösni kezd maga előtt az ajtó felé. Francba...
-Giya!-Rinie hangja távolinak tűnik. Baek egyik kezével hajamba markol s erővel lehajtja a fejemet. Néhány lépés után meghallom az ajtó vészjós csukódását.
~
/Rinie szemszög/
Kétségbeesve bámulok utánuk. Mi lesz most? Nem sok időt kapok gondolkodni,ugyanis a bejárat újra kinyílik. Sehun lép be rajta. Eddig csak képeken és videókban láttam,most azonban teljes valójában itt van. Kár,hogy az én helyzetemben most nincs itt a fangörcs ideje.
Nem szól semmit,csak leguggol elém. Lánc csörren a kezében. A falban lévő két karikához illeszti-amelyeket eddig észre sem vettem-,valamint a csuklómhoz.
-Mit művelsz?-kérdezem halkan. A torkom száraz és kapar.
-A munkámat végzem.-feleli minden hangsúlytól mentesen. Miután végez a művelettel,egy kést dob le maga mellé.-Erre is szükségem lesz majd.-magyarázza,majd mellkasomhoz nyúl. A vér is megfagy az ereimben,amint elkezdi kigombolni rajtam az inget...
~
Hosszú másodpercekig haladunk,mire elengedi a hajamat és kezeimet. Lassan felemelem a fejemet. Egy hófehér franciaágy körvonalazódik ki először a félhomályba burkolózott helységből. Pont olyan,mint egy átlagos hálószoba.
-Miért hoztál ide?-kérdezem ijedten,s Baekhyun felé fordulok,aki elfordítja a kulcsot a zárban,majd az éjjeliszekrényhez lép és leemel róla valamit. A fémes csillogást tisztán ki tudom venni.A kérdésemet figyelmen kívül hagyva szó nélkül az ágyra lök. Pontosan tudom mire készül. Szemeim bekönnyesednek és halkan megismétlem:
-Miért...?-kezeivel vetkőztetni kezd,s csak ennyit mond:
-Jobb lett volna,ha soha nem ismeritek meg azokat a srácokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése