/Tae szemszög/
A fekete BMW-vel hangtalanul szeljük az utakat. Mindketten gondolatainkba merültünk,s azon kapom magam,hogy idegességemben egyre jobban taposom a gázpedált. Mindegy,minél hamarabb odaérünk,annál jobb.
-Még mennyi idő?-töri meg Kook a nyomasztó csendet.
-Fél órán belül ott vagyunk.-pillantok az anyósülés irányába,ahol helyet foglal.
-Megbánják,ha csak egy hajszáluk is görbült.-fogadkozik,érzem,hogy nem viccel.
Egyetértően bólintok.
~
/Rinie szemszög/
Megtette. Tényleg megtette. Ez az első gondolatom,mikor magamhoz térek. Sehun....nem elég,hogy kést fogott rám...meggyalázott. Lassan kinyitom könnyeimtől bepirosodott szemeimet. A szemétládát mintha a föld nyelte volna el,hűlt helyét sem látom. A padlóra téved a tekintetem,ahol kisebb-nagyobb vértócsák árulkodnak az éjjel borzalmas eseményeiről. Ha Ő ezt meglátja...az tuti,hogy Sehun nem ússza meg szárazon! Sebeimbe belenyilall a fájdalom,tudom,hogy néhány pillanaton belül ismét eszméletemet vesztem. Kook,merre vagy már...?
~
A lehető legkisebbre összehúzom magamat az egykor hófehér átitatott ágyban. Amerre nézek,csak vöröset látok,így lehunyom a szememet. Kár volt. Lelki szemeim előtt azonnal bevillannak a rossz emlékek: Baekhyun,ahogy kezeimet a falnak feszíti. Ahogy rám nehezedik testével,hogy esélyem se legyen menekülni. Ahogy újabb sebet ejt... Mozdulni sem tudok,úgy fáj mindenem. Inkább szurkált volna halálra...Nem akarok ezzel a tudattal élni. Nem akarok emlékezni arra,amire egy nő sem akar.
A dolga befejeztével azonnal egyedül maradtam. Talán most lenne esélyem megszökni,ha fel tudnék kelni. De nem megy. Le merem fogadni,hogy Rinievel is ugyanezt tették. Nem bírom tovább. Zokogni kezdek úgy,ahogy még soha.
~
/Kook szemszög/
Az órámra pillantok. Nem mintha ezzel el tudnám érni,hogy gyorsabban teljen az idő.
-Itt vagyunk.-szólal meg Tae hirtelen,én pedig tettre készen kapom fel fejemet. Feltűnés nélkül leparkolunk az autóval,majd mindketten kiszállunk,s elindulunk a késő-hajnali órák ellenére is vészjóslóan sötétlő luxusvilla felé.
Egymásra nézünk,szavak nélkül is megértjük a másik gondolatait. Erőlködés nélkül átlendülünk a kerítésen,átrohanunk az undorítóan tökéletes,gyepes udvaron. Szerencse,hogy emlékeztünk a biztonsági kamera helyére. Egyszer már jártunk itt,így a terep nem lesz teljesen idegen. Minden elővigyázatosság nélkül feltépem a bejárati ajtót.
Feltűnő némaság fogad. A tágas előtér 3 helységre nyílik:balra a hatalmas nappali,erre tisztán emlékeztem. Jobbra egy iroda,itt sem valószínű,hogy lenne értelmünk keresgélni. Így hát határozottan elindulunk felfelé a lépcsőn.
-Itt nem jártam még.-súgom oda V-nek.
-Én sem.-válaszol idegesen.
Egy balra vezető,szoba-szélességű folyosón lopakodunk tovább,amikor rossz előérzetem támad. Néhány lépés után megpillantom egy ajtó mellett,a falnak támaszkodva alvó Sehunt. Kezéből kifordulhatott álmában a kés,amely élén a nem is olyan régen rászáradt vérrel hever mellette.
Elborul az agyam,nem tudok megálljt parancsolni magamnak. Gondolkodás nélkül odaugrok,izmaimat megfeszítem,s jobb kezemet ütésre emelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése