/Giya szemszög/
Csend,idegörlő csend. Néha Rin,néha magam fordulunk az ajtó felé,mert mintha már hallanánk a nyitódását. Nem sokáig lehet tovább bírni ép ésszel azt ami velünk történt. A gyakorlatilag 2 átlagos gimnazistából néhány hét leforgása alatt mázlista,vagy áldozat vált. Én sem tudom melyik jelzőt használjam inkább. Megismertem azt az embert,akiről mindig is álmodoztam. Azt mondta,szeret. Talán most is keres. Ez is szürreális. Talán nemsokára felébredek az ágyban az éjszaka közepén,és kiderül:mindent csak képzeltem. Ha így lesz,biztosan azon fogok agyalni,álom volt e ez,vagy a rémes változata.
Csak történne már valami...
/Kook szemszög/
Könnyek szöknek a szemembe,amikor a legidősebb tag a találkozási helyet kezdi magyarázni a telefonban. Van esély,és én mindent meg fogok tenni,hogy visszahozzam Őt. Ha a mi találkozásunk filmbe illő,én mindenképp rossz főszereplő lennék Rinie oldalán. Életveszélybe sodortam csak azzal,hogy beleszerettem. Mos tmár csak egy kötelességem van:kihozni onnan...ezúttal véglegesen,és vigyázni rá a továbbiakban.
Hangtalanul suhanunk,a jelzőtábla közelébe érve pedig meg is pillantjuk az 5 tagot,akik már csak ránk várnak. Tae leparkol a leállósávban,majd kipattanunk a kocsiból és odasietünk a többiekhez.
-Mostantól kisebb területet kell átfésülnünk.-kezd bele magyarázatába nagy sóhajjal RapMonster. Bár szavak soha nem estek közöttünk erről,mindannyian őt tartjuk az irányítónak ilyen esetekben,a leadersége nem csak a színpadon,hanem a való életben is megnyilvánul,mindannyian tiszteljük és hallgatunk rá.-A szakasz a 2-es és 13-as mellékutcát foglalja magában.-felcsillanó szemekkel bólintunk.-Viszont innentől a kisbusszal megyünk. Nem tartom jó ötletnek a szétválást,mert ha megtaláljuk a lányokat,mindenkire egyszerre lesz szükség.-magyarázza nyugodt hangon.
A szabálytalanul otthagyott autókkal NamJoon utasítása szerint nem foglalkozunk,szerinte ez majd Hobeom dolga lesz elrendezni. Így hát késlekedés nélkül beülünk a közös járműbe,ahol most a hangulat teljes ellentéte az itt megszokottnak. Mikor stúdiókba,fellépésekre megyünk,az egész utat végignevetjük és persze hangosan szól a zene valamelyikőnk telójáról. Ma azonban a készülékek a zsebekben maradnak,mi pedig komoly arccal bámulunk ki az ablakokon. Park Jun Woonak számolnia kell azzal,hogy 7 feldühített idollal a kis bázisán nem fog egyben maradni az arca. Legalábbis,ha rajtunk múlik.
/Giya szemszög/
Félálmomból azonnal kipattannak szemeim mikor végre nyílik az ajtó,és Tao lép be rajta,a szomorú szemű Lay kíséretében.
-Gyere.-áll meg előttem az utóbbi,és kezét nyújtja,hogy felsegítsen,pont ugyanúgy,ahogy a másik tag a barátnőmmel teszi. Felnézek szemeibe,majd bizalmatlanul elfogadom a gesztust.
-Mit fogtok csinálni?-hallom,hogy Rinie hangja megremeg,én pedig választ várva Layre emelem a tekintetem.
-Csak gyertek.-nem kerüli el a figyelmemet,hogy elnéz a fejem mellett,hogy tudatosan kikerüli a tekintetemet,és ez összezavar.
Kivezetnek a kamraféleségből vissza egy folyosóra,ahonnan pár lépcsőfokot megteszünk felfelé,és két ajtó elé érkezünk. Ekkor kezdem sejteni. Először megint különválasztanak bennünket.
Nem tévedek,Tao az egyik ajtón löki be az unniemat,én pedig a másik mögé kerülök. Aggódom.
Még néhány pillanatig az előttem becsukódó bejáratot szuggerálom,majd lassan megfordulok a szoba belseje felé. Félek. Már tudom,ki tartózkodik a helységben rajtam kívül. Az a valaki,akit utoljára a folyosón fekve láttam eszméletlenül,és egészen eddig magamban fohászkodtam,hogy soha többet ne találkozzunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése