-Szia.-emelem rá lassan tekintetemet és ellököm magamat a faltól,amit eddig támasztottam. A szemem alatt még látszik a kis heg,amit TaeHyung egyik ütése hagyott rajtam. Vele sincs másképp:karjain tisztán kivehetőek a sebek. Csak azokat én okoztam.
Ajkamat beharapva pillantok végig remegő testén. Nincs mit tenni,parancsba kaptam,meg kell tennem,muszáj.
Megállok előtte,innen még jobban érzékelem,hogy alig áll a lábain. Lassan felemelem az egyik kezemet és teste mellett elnyújtva kulcsra zárom az ajtót. Mintha JungGiban is kattanna egy zár. Az arca már reménytelenséget tükröz.
Megragadom csuklóját és az ágyra lököm,majd előhúzom a kést a zsebemből.
-Miért csinálod ezt?-emeli rám szomorú tekintetét,nekem meg még jobban összeszorul a szívem. Hogyan is érthetné meg az okot? Aki nem tapasztalja,nem érezheti át azt a helyzetet,amiben jelenleg minden Exo tag van. -Tae a barátod,nem?-bombáz a következő kérdésével,mire lehajtom a fejemet és szó nélkül megpofozom. Nem beszélhetek neki.
/Sehun szemszög/
Ugyanaz a forgatókönyv,mint akkor. Furcsa,de nem ellenkezik. Mint aki pontosan tudja,hogy úgy sincs menekvés,és elkerülhetetlen,hogy újra sérüljön.
Felé magasodok a hatalmas franciaágyon,kezeimmel megtámaszkodom a feje mellett,és hezitálok. Nem visz rá a lélek,hogy megint megtegyem. De ha nem...
-A francba is.-sziszegem és az éjjeliszekrényre tett borospoharat nagy erővel a falhoz vágom. MinRin összerándul,a vöröslő folyadék pedig lassan lecsordogál a fehér felületen. Csakúgy,mint az alattunk terülő hószínű ágyneműn. Ezt azonban az én vérem színezi meg,a forró folyadék,amely az egyik visszapattanó szilánk által vájt sebből szivárog.
-Sehun...-szólít meg halkan,mire elpattan bennem valami,és eszeveszett sebességgel szorítom a falhoz nyakánál tartva.
-Te nem értheted.-suttogom halkan.-Egyikőtök sem. Nem tudhatod milyen érzés átélni ezt.-látom,hogy szemei könnybe lábadnak,én pedig változatlanul nyakát markolom. Most biztosan ezer gondolat cikázik az agyában arról,hogy miért tesszük ezt,miért pont velük,és hogy mi lesz most. Az utóbbit kéne nekem is letisztázni magamban. Jun Woo-ra kéne hallgatnom,vagy-a következményeket tudva-helyesen kéne cselekednem...?
/Tae szemszög/
Az első érintett mellékutcában nem találtunk nyomot,vagy gyanús házat;így a következőbe hajtunk be a kisbusszal. Egyenlőre nem szállunk ki belőle,mert azzal esetlegesen azonnal lelepleznénk magunkat;így csak feszült figyelemmel nézünk ki a járműből,minden kis mozgásra felfigyelve.
Összerándulok,mikor megrezeg a zsebemben a mobilom,s egy gyors mozdulattal feloldom a képernyőzárat,hogy megnézhessem az érkező sms-t.
-Ki az?-pillant rám kérdőn Jimin mikor az arcomon meglátja a teljes döbbentséget.
"Feladó:Hobeom
Üzenet: Tudomást szereztem róla mivel zsarolta őket Jun Woo.Azonnal értesítsd BaekHyunt,megvan a száma,ugye? Most már biztonságban van a testvére. A többiek ügyén is rajta vagyok. Siessetek,ha az a szemét értesül erről,nem kegyelmez majd a lányoknak..."
Várakozásra intem ChimChimet,és gyorsan írok az Exo tagnak. Ha nem leszünk elég gyorsak,innentől az én hibám lesz.
/Sehun szemszög/
-Tudni akarod?-a hangom már remeg az indulattól,MinRin szemében pedig látom a halálfélelmet. Pedig nem rá vagyok dühös. Nagyjából mindenkire,csak rá nem.-Engem azzal zsarol a saját menedzserem,hogy nyilvánosságra hoz rólam valamit. Egy régen eltussolt ügyet,ami rossz fényt vetne rám.-lehunyom szememet egy pillanatra,hogy visszatartsak egy könnyet és megnyugodjak kissé.-Megvertem az akkori barátnőmet.-jelentem ki immár közömbösebb hangon,de a kezem remegni kezd torka körül.-Azért...azért,mert megcsalt. Én...részeg voltam,teljesen elvesztettem a fejemet és nem is emlékszem rá...csak Jun Woonak mertem elmondani.Most pedig ezzel fenyeget.-lassan elengedem vöröslő bőrét,mire nyakához kap és erősen köhögni kezd,ajkain vért látok megcsillanni. Lehajtom fejemet és felkelek az ágyról,majd lassan az ajtóhoz vánszorgok és kinyitom azt.-Menj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése