-Te meg hogy...?-szorítom magamhoz megkönnyebbülten Riniet,ám elsötétül a tekintetem mikor meglátom a szobából kilépő Sehunt.-Ne aggódj,elintézem.-súgom oda neki,ám megrázza a fejét.
-Nem bánt többé,segíteni akar Jun Woo ellen.-szipog,miközben mosolyogva szemeimbe néz,én pedig teljesen értetlenül és bizonytalanul,de biccentek egyet. Láthatóan az Exo tag is fellélegzik,ám ekkor Tae odalép hozzá s egyik kezével megragadja a grabancát és felemeli a talajról pár centire.
-Merre van JungGi?-kérdezi olyan hangon,amitől még engem is kiráz a hideg. Sehun nem tud válaszolni a szorításában,csak kétségbeesetten pislog a közelebbi ajtó irányába.
-Kösz a segítséget.-veti oda barátom majd lazán visszaejti a padlóra,és szó nélkül benyit a helységbe.
/Tae szemszög/
Belépve azonnal megpillantom BaekHyunt,és a mellette kuporgó Giyát is,akin,oldalról látva azonnal felfedezem a hosszú sebet. Egy pillanat alatt elborul az agyam és egy jól irányzott támadással lerúgom azt a szemetet az ágyról.
-Mit műveltél?!-sziszegem és földön fekvő teste irányába emelem az öklöm,ám a két apró tenyeret megérezve csalódottan megállítom a levegőben mielőtt célt érne.
-JungGi?-fürkészem könnyes szemeit értetlenül.
-Ne tedd.-kérleli,és hitetlenkedésem látva rövid magyarázatba fog.-Bántania kellett,a bátyja életével zsarolták.
-Én is tudom,de...-a vállaira téved tekintetem,mire elengedi öklöm és megigazítja magán felsőjét,hogy az érintett területből minél többet eltakarhasson,ám a vérével átázott anyag nem sokat segít a helyzetén.
-Ezt még az üzenet előtt...-harapja be ajkát majd leszegi fejét,és nem fejezi be a mondatot. Fáj hallani,mert ezek szerint az én hibám.
-Sajnálom,hogy elkéstem.-simítom puha bőrére tenyerem,ám a lentről érkező megsokasodott kiáltások jelzik,hogy nem a legmegfelelőbb pillanatban vagyunk az érzelgésre. Egy másodpercre el is felejtettem,hogy RapMonster szembe került Jun Wooval,és még ki tudja hány Exossal.
Halványan rámosolygok JungGira majd Baek elé lépek és óvatosan felsegítem.
-Remélem számíthatunk rád.-veregetem vállon kínosan.
-Feltéve ha nem lesz több gyomros.-vigyorog.-De oda kell figyelnünk. Mázli,mert Layen és Taon kívül nincs más itthon Jun Woo mellé pluszban,őket pedig lerendezem Sehunnal. Azaz...-sóhajt fel és az ajtó felé indul.-Nyert ügyetek van.
/RapMonster szemszög/
-Feladhatnád végre.-sziszegem a kezeim között rugdalózó szemüveges,középkorú férfinak,aki magából kikelve ordítozva szólítja menedzseltjeit. Ekkor érkezik a szobába J-Hope,Suga és Jimin is,utóbbi pedig rögtön ajánlkozik és izmos karjaival a gurulós,irodai székbe kényszeríti Jun Woo-t,hogy nyugodtan kikérdezhessem.
-HoSeok,nézd meg hogy állnak JungKookék.-szólok oda a mindig életvidám tagnak,aki sietős léptekkel távozik az emelet irányába.
-Nos,haver,magadnak teszel jót ha nem ellenkezel tovább.-fordulok vissza a féri felé,miközben fél fenékkel helyet foglalok az asztala sarkán.-Vesztettél,vége az idióta játékodnak.
-Soha nem veszítek.-nevet fel pimaszul,mire magam is elmosolyodom és beváltom az ígérgetett öklösöm.
-Valamikor el kell kezdeni.-kacsintok lazán felháborodott képébe.-Az a két lány miattad szenvedett és ment keresztül mindenen. De mi volt velük a célod?-fürkészem komolyan az arcát.
-Miért kéne elmondanom?-billenti el oldalra fejét,az idióta grimaszt abba nem hagyva.
-Gyakorolnia kéne mit kell taglalnia a rendőrségen.-tanácsolja Jimin tettetett aggódással,mire Suga is elvigyorodik,én viszont egy szúrós tekintettel elhallgattatom.
-Bűncselekményt követett el,remélem tisztában van vele. Örüljön a befolyásának,így egy óriási bírsággal kihúzhatja magát és nem kell börtönbe vonulnia. Persze,csak ha az elmeállapotát épnek nyilvánítják.-teszem hozzá kis gondolkodás után.-Visszatérve,Hobeom megtudta mit művelt a tagokkal,milyen görény módon zsarolta őket különböző tereken.-húzom össze résnyire a szememet. Legszívesebben behúznék neki pár jobbost míg megérkezik a hatóság,de muszáj türtőztetnem magamat.
-Jajj,az a kis nyápic seggfej,hogy oda ne rohanjak.-röhög fel megvetően Jun Woo.-Legyen elég annyi fiacskám,hogy engem nem érdekelnek sem azok a ribancok,sem a kis menedzseretek.
-Akkor miért tette?-folytatom a kihallgatást a lányokat sértő szót figyelmen kívül hagyva. Jimin belekönyökölt a lapockái közé amint kiejtette a száján,ez pedig,mondhatni elég megtorlás volt.
-Tavaly óta egyedül lakom itt. És tudjátok miért? Szerető feleségem volt,és egy 7 éves kisfiam. Ne gondoljatok rosszra,élnek és virulnak.-nevet fel eszelősen.-Az előző évi elszámolások alapján jobban teljesítettetek,mint az Exo. El sem tudjátok képzelni milyen elismert emberként örök másodikként megjelenni az újságok címlapján.-vicsorog idegesen és feceregni kezd,ám az izmos tag szorításában úgyis hiába próbálkozik.-Teljesen le voltam sújtva,és a nap 24 órájában csak az üzlettel foglalkoztam. Két hónappal később a feleségem elhagyott azzal a kijelentéssel,hogy beleőrültem a munkámba. A fiamat is elvitte.-csendben nézem,ahogy potyogni kezdenek a könnyei.-A kisfiamat nem láthatom több,mint egy éve,és mindez miattatok van!-fejezi be mondanivalóját kiabálva.
Elgondolkozva figyelem a zokogó férfit,közben az ajtóban felbukkan a lányok megviselt,Kook és Tae dühös,J-Hope gondolkodó,és az Exo tagok bűnbánó arca is;és sziréna hangja csapja meg a fülemet.
-Menjetek.-szólok oda a többieknek,akik lassan kiszállingóznak a házból,egyedül Jimin marad velem,hogy visszatartsa a menedzsert. A bejárati ajtó hangos csattanással újra nyílik,és a rendőrség közeledő léptei egyre hangosabbak.
-Tudja...-emelem tekintetemet utoljára Park Jun Woora.-Rossz irányból közelítette meg a dolgokat. A családjával kellett volna törődnie a bosszú forralása helyett,mert azzal soha nem megy semmire.-mosolyodom el keserűen.-Nem fogom megbocsájtani,hogy a szeretteinket bántotta,ráadásul amit csinált hülyeség volt és értelmetlen. Mit gondolt,eltiporhatja a csapatot azzal,ha számunkra fontos személyeket próbál meg elragadni?!-leszállok az asztalról,intek csapattársamnak is,majd zsebre vágott kézzel megállok előtte.-Látszik,hogy nem ismeri a BTS szellemiségét. A lényeg az összetartásban rejlik.-veregetem vállon,s a terepet átadva a hatóságoknak magára hagyom a letaglózott felnőttet.
Kilépve az ajtón megpillantom a kibővült társaságot,ahogy már sokkal felszabadultabban beszélgetnek,és nagyot sóhajtva feléjük indulok. Sok dolgunk lesz még mielőtt minden a helyére állna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése