Csalóka tudat.
-N-nem értelek...-habogom zavartan.
-A nevemen szólítottál!-vigyorodik el lelkesen,majd kezem után kap,amit épp készülnék visszahúzni.-Tudod ki vagyok,igaz?!-könnyezik boldogan,miközben akarva-akaratlanul is erősen szorít a csuklómra.
-Én...-fogásában tartó karjára pillantok,tudom,hogy alatta már biztosan piros a bőröm. A fejembe ismét fájdalom hasít,ahogy a borzongás és a deja vu egyvelege cikázik a tudatomban.
-A nevemen szólítottál!-vigyorodik el lelkesen,majd kezem után kap,amit épp készülnék visszahúzni.-Tudod ki vagyok,igaz?!-könnyezik boldogan,miközben akarva-akaratlanul is erősen szorít a csuklómra.
-Én...-fogásában tartó karjára pillantok,tudom,hogy alatta már biztosan piros a bőröm. A fejembe ismét fájdalom hasít,ahogy a borzongás és a deja vu egyvelege cikázik a tudatomban.
-Ne!-sikoltom,de válaszként ismét csak egy vágás érkezik,ezúttal egyenesen a nyakamon.-Kérlek...-könyörgöm ezredjére is bekönnyesedett szemekkel,és próbálok felülni,mire még erőszakosabban,térdeivel kényszerít maradásra. Felnyögök,ahogy súlyát combjaimra és medencémre helyezi.
-Tűrd egy szó nélkül és megkímélem az életed...talán.-a hangja ridegségétől kiráz a hideg,és pont az ellenkezőjét éri el:még kétségbeesettebben küzdök a szabadulásért. Hiába. Oldalra pillantok.-Pontosan,ez lesz azzal,aki nem engedelmes. Jól jegyezd meg a látványt.-sziszegi a fülemhez hajolva.
-Eressz el...-suttogom remegő hangon,közben egyre csak meredten bámulva az ágyneműt vörösre festő,egyre csak szélesedő vértócsát.Remegni kezdek,úgy,mint még soha életemben. Örülnék ha egyszerűen elvágná a torkomat,vagy megfojtana. A gyors halált választanám,de ennél minden jobb.
A következő pillanatban pofon csattan az arcomon,majd újra csak fölém hajoló alakját érzem meg. Szinte nem is fáj. Még mindig jobb,mint amikor a kést használja. Bár már ahhoz is kezdek hozzászokni ennyi óra után.
-Jun Woo tudja,hogy rossz voltál,viseld hát el a következményeket.-már megint ez a férfi. Folyamatosan vele fenyegetőznek,mégse láttam eddig egyszer sem. Tekintetemet felé fordítom. Ahogy gondoltam. Mint minden alkalommal,most is elkomorodott arca a név kiejtése után. Alaktalan fenyegetés,amely talán mégis valós.
-Mit bámulsz?-kérdezi dühösen. Vajon kire mérges? Én...nem csináltam semmi rosszat.
De nem sok időt hagy a gondolkodásra. Újrakezdi,ezúttal nyakamat kezdi erőszakosan csókolgatni,a kést az éjjeliszekrényre helyezi,így mindkét keze felszabadul. Tevékenységét meg nem szakítva,közben ezeket használja fel,hogy kezeimre markoljon;a fejem fölé lökve azokat,végül a csuklómra futtatva fájdalmas szorítását...
-Tűrd egy szó nélkül és megkímélem az életed...talán.-a hangja ridegségétől kiráz a hideg,és pont az ellenkezőjét éri el:még kétségbeesettebben küzdök a szabadulásért. Hiába. Oldalra pillantok.-Pontosan,ez lesz azzal,aki nem engedelmes. Jól jegyezd meg a látványt.-sziszegi a fülemhez hajolva.
-Eressz el...-suttogom remegő hangon,közben egyre csak meredten bámulva az ágyneműt vörösre festő,egyre csak szélesedő vértócsát.Remegni kezdek,úgy,mint még soha életemben. Örülnék ha egyszerűen elvágná a torkomat,vagy megfojtana. A gyors halált választanám,de ennél minden jobb.
A következő pillanatban pofon csattan az arcomon,majd újra csak fölém hajoló alakját érzem meg. Szinte nem is fáj. Még mindig jobb,mint amikor a kést használja. Bár már ahhoz is kezdek hozzászokni ennyi óra után.
-Jun Woo tudja,hogy rossz voltál,viseld hát el a következményeket.-már megint ez a férfi. Folyamatosan vele fenyegetőznek,mégse láttam eddig egyszer sem. Tekintetemet felé fordítom. Ahogy gondoltam. Mint minden alkalommal,most is elkomorodott arca a név kiejtése után. Alaktalan fenyegetés,amely talán mégis valós.
-Mit bámulsz?-kérdezi dühösen. Vajon kire mérges? Én...nem csináltam semmi rosszat.
De nem sok időt hagy a gondolkodásra. Újrakezdi,ezúttal nyakamat kezdi erőszakosan csókolgatni,a kést az éjjeliszekrényre helyezi,így mindkét keze felszabadul. Tevékenységét meg nem szakítva,közben ezeket használja fel,hogy kezeimre markoljon;a fejem fölé lökve azokat,végül a csuklómra futtatva fájdalmas szorítását...
-Én...-felkapom a fejemet,majd gyorsan a falhoz simulok ülő helyzetbe tornázva magam.-Emlékszem rád.-a hangom remeg,csakúgy,mint a testem,és a tekintetemből is kiolvasható az őszinte rémület. Arca megütközést tükröz,valamint teljes értetlenséget. Nem erre számított.-Te voltál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése